Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

gyulladásban, сса. 4%-a (10 beteg) hasmenésben szenvedett. A fenti hat betegségben az összes betegek 39%-a szenvedett, ami a lázas betegségek kiemelkedő számára utal. Ebben az egyéves időszakban a 260 kezelt beteg közül 10 halt meg, ami valamivel több, mint az összes beteg 4%-a. Ez nagyon kedvező kórházi halálozási arány volt, vagy az otthoni elhalálozások magas számára utal.

79 Az 1838. évi tavaszi árvíz a város déli mélyebben fekvő részeit öntötte el. A sebesülteket Kratzmer Ignác sebész és állatorvos látta el. A püspökváci tanács 1838. március 4-i ülésén a városi főorvos és orvos ellátmányáról tárgyaltak. Ez a feljegyzés arra utal, hogy Vácon már két városi orvos működött. Egyre inkább képzett orvosok kerültek az egészségügyi ellátásba. A legnevezetesebb közülük Argenti Döme volt. Argenti Döme a bécsi egyetem professzorának, Hahnemann Salamonnak tanítványaként ebben a korban elterjedt „Homeopathia", vagy „hasonelvi gyógymód"-nak országosan leghíresebb alkalmazója volt. 1838-ban Vácon telepedett le, sok betege csodadoktorként emlegette. A Pestről Vácig terjedő vasútvonal építkezésein rendkívül sok munkás betegedett le. Az 1845. november 14-i püspökváci tanácsülésen külön vasutaskórház létesítését határozták el. Ennek helye a Kálvária alatti „Lazaréthum" volt katonai barakk-kórházában volt. (Ezen a helyen jelenleg a Szőnyi Tibor Kórház baleseti sebészeti és elmegyógyintézeti osztálya működik. A belvárosban a volt irgalmasok kórházában a Szőnyi Tibor Kórház több osztálya nyert elhelyezést.) Vác egészségügyi ellátását 1840 körül már két városi és két magánpraxisú orvos, öt szülésznő, s két gyógyszerész látta el.

80 5.5. HELYRAJZ A török kiűzése után egyes utalások szerint már 1688-ban Vác sok házát újjáépítették Ezután a püspök-földesúr a középkori Német város főterén, a mai Március 15. tér körül építette ki székhelyét. A mai Süketnéma Intézet telkén már 1688-ban egy nagy „L" alakú földszintes épületet emeltetett. Ez lett a püspöki palota. A város helyrajzára a már korábban említett 1570 körüli török házösszeírás mellett, az 1680 körüli osztrák katonai térkép nyújt bővebb betekintést. Az utóbbi, a város keretét és főútvonalait rajzolja meg. Ez, az 1680 körüli váci utcahálózat a középkori városszerkezet fennmaradását tükrözi. A várost a császári sereg céljára 1608—1615 között átépítették, s erődítményeit megerősítették. Ebben az időben a város a Magyar Királysághoz tartozott. A törökök pedig visszatérve, 1620—1626 között másodszorra a külső falakat teljesen átépítették. Ennek során az északi kapu előtt, a középkori Szent Lélek-templom és kórház körül, a református magyarok külvárosa alakult ki. A mai fegyház területén ekkor temető volt, tehát a Szent Lélek-templom a mai Tabán u. és Mátyás u. kereszteződésénél állhatott. Adatok szerint (egy 1687. évi házvételi szerződésben) a szomszédok szerint leírt ház ebben a külvárosban állt. Itt állhatott a szerződésben megemlített református lelkészház, amely városházául is szolgált. Az említett 1608—1615. és 1620-^1626. évi átépítések és egy ismert 1610. ávi pecsétlenyomat alapján állíthatjuk, hogy 1610 után már az említett helyen volt a váci református magyarok településközpontja. Ez a külváros a mai Tabán elődje volt. Az újjáépítést a budai adminisztráció beavatkozása akadályozta. 1688-ban a törököktől visszafoglalt vár területét lefoglalták, s kincstári raktárakat létesí-