Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

hozták. A városiban sok középületet foglaltak le számukra, de ez sem mutatkozott elegendőnek. Ekkor a püspökváci tanács a Lazaréthum helyén levő barakkokat felújította és mplléjük újak építését rendelte el. 1808. október 19-én a tanácsülés már a beteg katonák számára épített új barakk-kórház működéséről beszél. A Kálvária alatt felállított barakk-kórházban 1810-ben már kettőezer beteget ápoltak. A fertőző és elmebeteg katonák itt külön barakkokat kaptak. E kórházat akkor tábori kórháznak nevezték, s igazgatója Schwartzner Antal lett. Az б személyes közbenjárására itt kezdték el az elmebetegek külön ápolását. A helytartótanács 1800-ban már foglalkozott a bécsi es. kir. süketnémaiskolának hazai megtelepítésével. Gosztonyi János a váci járás főszolgabírája 1801. január 23-án a Süketnéma Intézet Vácon való felállításának tervét a helytartótanácshoz terjeszti fel. Alig egy év múlva 1802-ben a régi püspöki palota, az angolkisasszonyok leánynevelő intézetének Budára telepítésével, az országos tanulmányi alapra szállt. Ilyen körülmények között I. Ferenc király újabb alapítványa és a káptalan alapítványai segítségével a váci süketnémaintézet a régi püspöki palotában működését 1802. augusztus 15-én megkezdte. Néhány év múlva azonban épületéből ki kellett költözni, s ott ideiglenesen 1805—1811 között a beteg katonákat helyezték el. Az intézet igazgatója Schwartzner Antal ebben az időben az összes váci katonai kórház vezetője lett. Az 1825. évi országgyűlés a 17. te. értelmében az Országos Tébolyda felállítása szerepelt. Eközben Schwartzner Antal által elkülönített elmebetegeket az 1825-ben megürült konviktus épületébe helyezték el. Nádasdy Ferenc püspökföldesúr 1836-ban az egész épületet megveszi Püspökváctól és az általa alapított tébolydaalapnak adományozza. Az 1836. évi országgyűlés 42. törvénycikkelye foglalkozott a váci elmegyógyintézet (tébolyda) további sorsával. A konviktus épületének átépítését 1844-ben leállították. Az elmegyógyintézetet az 1850-es években Pestre költöztették, ahol (ma a XIII., Róbert Károly u. 28. alatt) „Schwartzner" néven az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet alapjait vetette meg.

78 Az uradalom 1822-ben új kórházat akart építeni, de fedezet hiányában az építkezés elmaradt. A szülésznőknek képzettségükről ekkor már vizsgán kellett számot adni. Püspökvác 1826. március 6-i ülésén utasítja Doktor Erzsébet szülésznőt, aki már Vácon 19 év óta „a bábaság mesterségét" folytatta, hogy a pesti egyetemen vizsgázzon le. A szülésznőkön kívül az állatorvoslást végző kovácsokat is képzésre kötelezték. A váci kovács- és bognárcéh iratai között találjuk a helytartótanács 1826. október 30-án 2770. számú rendeletét, amely a kovácsokat az állatorvoslásnak iskolában való megtanulására kötelezi. A helyi könyvrevizor jelentéséből 1828-ban Kamenszky István városi orvosnál megtudjuk, hogy Lenhossek Mihály pesti orvosprofesszor tanítványa volt. Ez az eset bizonyítja, hogy Vácon akkor már jól képzett orvos működött. 1831. július 28.—szeptember 25-e között Vácon kolerajárvány pusztított, amit egy pesti hajós hurcolt be. Ez a járvány a lakosság 5%-át pusztította el. Az uradalom rendelkezése szerint a püspökváci tanács 1835. szeptember 5-én feljegyezte, hogy a helybeli kórházban a munkaképtelen betegek ingyenápolásban részesüljenek. A váci irgalmasok kórházában ápolt betegekről 1836. november 1.—1837. október 30. között készült kimutatás szerint egy év alatt 260 beteget ápoltak. A kimutatásban 58-féle betegség közül az összes beteg cca. 9%-a (24 beteg) váltólázban, 8%-a (18 beteg) gyomorlázban, cca. 7%-a (16 beteg) rákban, cca. 6%-a (15 beteg) kedélybetegségben szenvedett, cca. 5%-a (12 beteg) epeút176