Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

vásárnak nevezték, de a káposzta, a bor és a méz szintén ekkor került nagyobb tételekben eladásra. A vásártartás jogát a püspökségtől a város bérelte, s ezek közül a helypénz és az álláspénz bevételei, az egyes időpontokból fennmaradt egykori elszámolások feljegyzései alapján a vásár forgalmáról áttekintést nyújtanak. 9. táblázat: A váci országos vásárok bevételei a XVIII—

XIX. század fordulóján хтлшл • „ ~- • Éves bevételek forintban és dénárban Vásárok napjai mi 1?б5 Ш7 1812 Virágvasárnap : 311,05 408,51 359,53 275,20 Sarlósboldogasszany : 1014,80 1048,16 877,39 900,84 Szent Gál: 1300,00 1394,00 1060,89 1245,61 Szent Tamás: 226,91 423,22 591,67 363,69 összesen : 2852,76 3273,89 2889,48 2785,34 A váci országos kirakodó vásárok forgalma a XVHI. század közepén érte el a legmagasabb látogatottságot, a XIX. században lassan csökkent a jelentőségük. A váci országos vásárokon a XVIII. század közepén s a XIX. század elején befolyt hely- és álláspénzek összege háromezer forint körül mozgott. A váci görög hitű kereskedők egyre kevesebb számban vettek részt a távolsági kereskedelem lebonyolításában, mint a szárazföldi, s mint a dunai vízi úton. A Vácon keresztül lebonyolódó távolsági kereskedelem átmenő forgalmából az útés kövezetvámok szedésével egyre inkább csak a városi tanács jövedelme gyarapodott. A város négy részén sorompók voltak felállítva, ahol az áthaladásért fizetni kellett egyszer: vagy felül vagy alul, amikor a városhoz értek az áthaladók. Erről a püspökvárosi tanács 1818. november 7-i ülésén ismételten intézkedett — a vámokkal való visszaélések következtében — mivel ekkor a vámos kevesebb marha áthaladási illetékével számolt el, mint a kismarosi. A vizsgálatkor a vámőrök (ib erra j terek) vallották, hogy az 1816. évi Lipót-napi pesti vásár előtt október végén és november első napján a városba 19 falka marha érkezett, s négy falkában 812 darab volt, s a többi 15 falkában nem tudják menynyi. A hasonló esetek megismétlődése miatt a püspöki város tanácsa kiküldött bizottsága kidolgozta a vámkezelési szabályzatot, amelyet 1824. május 18-án fogadtak el. A városi vámokra elfogadott 10 pontos rendelkezés második pontja kimondja: „ ... a sziléziai vasas, gyapjús, olajos, faggyús, mézes és borral terhelt szekereknek vámdíja különbözik a közönséges terhelt szekerektől...", ami a Sziléziában és onnét visszairányuló távolsági kereskedelem itteni áthaladásáról tanúskodik.

44 A Vácon keresztülhaladó átmenő távolsági kereskedelem szárazföldi útja a Tiszántúlról, a Bánságból Csehország és Szilézia irányába vezetett. Az északnyugati országrészből — főleg Liptó, Árva és Trencsén megyékből — a Vág, a Garam és a Duna folyón le Vácig jöttek áruikkal a tutajos szlovákok, akiknek Vácon kikötő-, ún. karópénzt és helypénzt kellett fizetniük. Á püspökvárosi tanács tőlük előre bérletpénzeket szedett be a következő vásári alkalomra. Erről a városi jegyzőkönyv 1825. március 24-i feljegyzése így emlékezik meg: „ ... a kikötő és vásárok helyekre nézve a várossal kötött kontraktusoknál fogva a megajánlott árenda lefizetésének most le kell tenni kellő felét a ládás és edényes tótok a régi előbbeni faárulással... a rendölt helyre mennek". A tutajos szlovákok asztalosáruval, cserépedényekkel és a szétszedett tutajuk fájával ke151