Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

nan betelepült német és görög kereskedők közreműködésével. Mint vásárváros — regionális szerepének feléledése mellett — visszaszerezte nemzetközi kapcsolatait is, és aránylag egyenletesen fejlődött két évszázadon keresztül. A Vácon keresztülhaladó, Nyugatnak tartó útvonal ismét kiemelkedő szerepet játszott a bel- és külföldi forgalomban. Ennek volt következménye az, hogy az ország első vasútvonala 1846-ban Pesttől Vácig épült ki, majd hamarosan Bécsig hoszszabbodott meg. A kiegyezést követően beköszöntő vasútkorszak azonban, Váccal együtt sok más addig virágzó regionális központ, vásárváros számára a térbeli kapcsolatok teljes átrendeződését, árucsere-közvetítő szerepkörének sorvadását, majd elvesztését hozta magával. A déli szomszédságban viharosan nagyvárossá serdülő, a gazdaság központosításának, a centrikusán kifejlesztett vasúthálózatnak előnyeit szinte kizárólagosan kiaknázó Budapest a korszerű közlekedési eszközök révén nyomasztó közelségbe került, s egyre inkább elszívta a levegőt Vác városi szerepkörei elől. A népesség korábbi egyenletes növekedése teljesen lelassult.

5 Fekvésének eddig élvezett előnyei elértéktelenedtek, a főváros árnyékoló hatása nagyban visszavetette a magyar városhierarchián belül Vác városát, amely most már véglegesen megrekedt a kisvárosok sorában. Egyidejűleg a város mezőgazdasági erőforrásait is súlyos csapás érte: az ország történelmi borvidékein végigseprő füoxéravész Vác szőlőterületeit is egyharmadára zsugorította össze. A vasútépítés évtizedei azonban egyúttal a magyar iparosodás nagy korszakának nyitányát is jelentették. A múlt század kilencvenes éveitől az első világháború kitöréséig évente országosan mintegy 3—5%-kal növekedett az ipari dolgozók száma. S amíg a duzzadó főváros közelsége egyrészt meggátolta Vác növekedését, ugyanez a szomszédság az iparosodás viharos szakaszában megnyitotta a kisváros előtt a minőségi fejlődés útját. A régóta fejlett kézműipar által kiképzett munkaerő, a fővárosi piachoz való közelség egyre vonzóbb telephellyé avatta a gyáripar számára Vác városát; amely olcsó telkek, adókedvezmények biztosításával maga is igyekezett megkönnyíteni az ipari üzemek betelepedését. A modern ipar fejlődésével párhuzamosan egyre újabb és több nyersanyag felhasználása került előtérbe. Az erőforrások jelenléte mindenütt gyors és jelentős nehézipari koncentrációk kialakulásának előfeltételeit biztosították. Az új nyersanyagok felkutatása során a váci térségben is széles körű vizsgálatok folytak. A XX. sz. első felében a város földjének mélye ismételten nagy reményeket csillantott fel: először barnaszénrétegekre, majd később bauxitnyomokra bukkantak a geológusok. Mindkét esetben azonban csakhamar kiderült, hogy csupán gazdaságilag jelentéktelen, s minőségileg sem vonzó készletek rejtőznek a felszín alatt. Ennek ellenére a széntermelést — évi néhány ezer tonnás menynyiségben — több évtizeden át folytatták. Egy fél évszázadnak kellett még eltelnie ahhoz, hogy — a szocialista iparosítás szakaszában — a város határában mégis felbukkanjanak azok a nyersanyagok, amelyek országos jelentőségű nehézipari ágazat telepítését vonzották Vác területére. A sokáig jelentéktelennek és haszontalannak tűnő mészkő-, márga- és agyagrétegek vetették meg a Dunai Cementmű alapjait. A helyi nyersanyagforrás mellett ebben az esetben is döntő tényezőként játszott közre a Duna melletti fekvés, annál is inkább, mivel a Cementmű eleve a Dunai Vasművel való szoros kooperációra, a mészkő, illetve kohósalak kölcsönös szállítására épült. Az 1949 óta kibontakozó szocialista iparosítás évtizedei

6 új fejezetet nyitottak Vác város fejlődésében. Lépésről lépésre feloldódott Budapest árnyékoló hatása, sőt a főváros közelségéből fakadó helyzeti adottságok most már pozitívan érvényesültek. A budapesti ipari koncentrá-