Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

ció fellazítására irányuló törekvések nyomán, a decentralizáció korai szakaszában olyan ipari üzemek, amelyeket kooperációs kapcsolatok fűztek más budapesti üzmekhez, az agglomeráció peremtelepüléseibe — közöttük jelentős mértékben Vácra — települtek át. Részben egészen új üzemek (DCM, Egyesült Izzó gyáregysége stb.) létesültek, részben a régiek bővülték és alakultak át korszerű termelőegységekké. Az új üzemek építése és a járulékos lakásépítések jelentős építőipar kialakulását vonták maguk után, s azt követte a szolgáltató tevékenységek gyors bővülése is. Az iparosítás nyomán Vác a nagy- és középüzemek, illetve vállalatok telephelyévé vált.

1 Az új létesítmények — amelyek széles körű és intenzív kooperációt folytatnak a fővárossal s más jelentős ipari gócokkal — az ipar területi munkamegosztásának keretében ismét országos szerepkört biztosítottak Vác városának. Ez a folyamat természetesen nemcsak a városnak, hanem vele együtt egész környékének fejlődését gyökeresen átalakította. 4. ÁTALAKULÁSOK A NÉPESSÉGBEN ES A TERÜLETBEN: — AZ B?ARVÁROSSÁ FEJLŐDÉS Vác történelmi és földrajzi adottságainak váltakozó érvényesülését népességének fejlődése is hűségesen tükrözi. Rendkívül lassú gyarapodás, sőt majdnem teljes stagnálás jellemzi az 1840—80 közötti, csaknem fél évszázados periódust. A két világháború negatív hatását Vác fejlődése is megsínylette: az 1910—1920, illetve az 1940—1949 közötti szakaszokban teljesen megállott a népesség növekedése. Egyenletesen és gyorsan gyarapodott a város lakossága a török kiűzését követően 1720-tól 1750-ig, valamint a két világháború közötti (1920^1940) időszakban. A magyar ipar kibontakozásának két kiemelkedő szakasza gyakorolta a legnagyobb hatást Vác fejlődésére. Az első gyors népességnövekedés 1880— 1910 között következett be, míg a szocialista iparosodás évtizedeiben — 1949— 1975 között — egyenesen viharos ütemben duzzadt fel a város lakossága.

8 A lakóházállomány növekedése mindvégig szinkronban követte a népességszám alakulását (3. ábra). A népesség mennyiségi változásával — amely lényegében elválaszthatatlan a város funkcióinak bővülésétől, illetve intenzifikációjától — együtt járt a minőségi átalakulás folyamata is. Ennek menetét és irányát a kereső népesség foglalkozási átrétegződésének tükrében követhetjük. Vác a XIX. században — 1820—1880 között — 11—13 ezer fő között ingadozó lakosságával határozott mezővárosi karaktert öltött, de fejlettebb kézműipara révén elütött a hasonló méretű alföldi mezővárosoktól. Kereső népességének nagyobb fele mezőgazdasági tevékenységet folytatott, de a kézművesréteg aránya is egyharmad körül mozgott. A város ipari jellegét — aránylag gyors változások keretében — a század utolsó két évtizede domborította ki (4. ábra). A századfordulótól az első világháborúig terjedő szakasz folyamán a keresőknek már több mint fele az iparban dolgozott, de a mezőgazdaság is fontos foglalkoztató ágazat maradt.

9 Az ipari keresőknek közel egyharmada kézműves volt s a gyáripari üzemek mérete is széles skálán mozgott: a 8—10 fővel dolgozó munkahelyektől az 1300 keresőt tömörítő nagyüzemekig. A további évtizedek is az ipar erősödésének jegyében zajlottak le. A második világháború kezdetén már 60% felett volt az ipari keresők aránya és ez az érték a felszabadulás utáni ipartelepítés nyomán még további 7%-kal nőtt. Ezzel egyidejűleg a mezőgazdaságban tevékenykedők