Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

résen Vácon. A török tiszteknél is szokásos módon egy ranggal feljebb: „szandzsákbég"-nek címeztette magát. A városi török kormányzó, a város katonai parancsnoka а dizdár volt. Jakub aga dizdár 1570 körül a várban az egykori püspöki palota romjaiból kialakított emeletes kőházban lakott. A város központi vezetése — a váci két vallási testület közös igazgatása — a városi biztosra (sehir emini) volt bízva, aki a város összes ügyeit a városgazda (sehir kethüdászi) segítségével intézte. A pontosan nem körvonalazható hatáskörrel bíró piaci felügyelő (emini muhteszib) а vásárok rendjére, a mértékek hitelességére stb. felügyelt. Ezeket a tisztségeket általában janicsárok látták el. Az alsóbb rangú török városi tisztségeket biztosok (emin) — mint hídbiztos, révbiztos, gabonabiztos stb., valamint sokféle hasi (a. m. feje valaminek) — működése alkotta. Ezek között Vácott 1570 körül három csendbiztos v. kisbíró (szubasi) működött. Az egyes városnegyedek (mahalk) megbízott felügyelője és adónyilvántartója volt. A magyar bíró mellett a török szubasi a lakosság adóztatásában is részt vett.

50 A váci kádi írásbeli említése 1565-től szerepel. A török bíróként ismert kádi azonban hármas hatáskört látott el: az igazságszolgáltatás terén a bíróság (medzsíisz-i ser) elnöke, az igazgatás területén a kincstári elszámolások és a hivatalnokok munkájának felügyelője, végül pedig a hagyatéki és ingatlanügyek közjegyzője is volt. A kádi működését Vácott a török állami élet egészének felügyeletére kiterjesztette. A török helyőrségnél, városigazgatásnál és egyházi szervezetnél egy sokkal nagyobb és ismertebb török hivatal is működött a városban, s ez a váci pénzügyi hivatal (a muqataa) volt. A váci muqataa a szultáni hász-birtokok jövedelmei közül több helység bizonyos kiemelt jövedelemágait kezelte. A budai tartományi kincstár megállapodott — a magukért kezeseket állító jelentkezőkkel — bizonyos szultáni jövedelmek beszedésére, adó- és vámszedői feladatok ellátására. A kinevező iratot (berat) a budai kádi állította ki. Ha egy másik jelentkező több adó- és vámjövedelem beszedését ajánlotta fel, a régi emin helyére ezt az újat nevezték ki. Először az 1546/48-as években értesülhetünk a váci török hász-birtok és benne a vámhelymegajánlásos (Utizám) kezeléséről a napról napra haladó bevételi naplók (muqataa defteri) feljegyzéseiből és belőlük következtethetünk Vác legjelentősebb török hivatala működésére. A váci muqataahivatal működése különösen az 1570^es évektől kiemelkedő jelentőségűvé vált. A váci mukáta — Mevlana Ahmed pesti kádi és müfettis szidzsilje szerint — 1569. április 18-tól Musztafa gyalogostiszt (azap szer oda) és Hoszrev szemendrei tímár-birtokos, valamint Ábrahám és Jakub budai zsidó kereskedők vállalkozásába került. Mevlana Qadri váci kádi feljegyzése szerint nevezett Musztafa gyalogostisztet az eminségről leváltották, mert hivatalának nem tudott megfelelni. Az б helyére Hadzsi Iljasz budai gyalogostiszt (szer oda) került, mint kátib és társmegbízott emin. Vállalásuk összege azonban változatlan maradt. Majd 1570-től hosszú két évtizedes időszakra Oszmán Csel ebi aga lett a váci mukáta eminje, aki magát Ernő osztrák főherceggel folytatott ismert magyar nyelvű levelezésében „váci főharmincadosnak" nevezte. Az Alföldről nyugatra irányuló marhakivitel lebonyolításába még a királyi területen is erőteljesen beavatkozott leveleivel, hogy növelje a váci vámhely jelentőségét, ami (természetesen az ő saját anyagi helyzetét is megemelte. Oszmán Cselebi váci emin 1570 körül, amikor Vácra jött, még csak egy szoba-konyhás házban la-