Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

Foktövi János volt. Bocskai István erdélyi fejedelem kétéves váci uralmáról a Nyitrán élő Radovits Péter akkori váci püspök panaszleveléből értesülhetünk. Radovitis püspök írta a királynak, hogy Bocskai hadi népe Vác város összes intézményét lefoglalta, a székesegyházba protestáns lelkészt ültetett be, a Szent Lélekről elnevezett kórházban protestáns iskolát nyittatott. Az 1606—1619 közötti 13 éves királyi uralom idején a székesegyházban és a Szent Margit-templomban katolikus, a német városban — a Szent Mihálytemplomban — pedig református szertartás volt. A török uralom második szakaszában az egész megerődített városból kitették a keresztény felekezeteket. A várbeli „Boldogasszony"-székesegyházat részben lebontották, köveit erődítésre használták fel, s középső hajójában visszaállították az 1594 előtti „Szultán Szulejmán" dzsámit. A Szent Mihály-templomból pedig 1626 őszén „Murtéza pasa dzsámiját" építették ki, amit „Janicsár dzsámi" néven is emlegettek. A református istentiszteleteket a városon kívül, a Szent Lélek-templomban tartották. A váci prédikátor, Bölcskei Pál, 1628—1632 között több egyházkerületi közgyűlésen (synodus) képviselte váci híveit. A váci református hivők helyzetéről Nagykőrös városának jegyzőkönyvei az 1632/1633. évi egyházi kiadások között így emlékeznek: „... váci keresztények, akik bujdosnak ..." s ezzel támogatásukat indokolják meg. Az a valószínű, hogy az 1630-as években a váci menekült püspöki udvar a nógrádi várba költözött, s onnan a vár katonáival a szabadon álló Szent Lélek-templom református egyházi működését lehetetlenné tette. Az ellenreformációs támadásról vall az is, hogy Vácon a református magyar lakosságnak, a református lelkésznek járó 16-od ellátmány megadását, a váci püspöki udvar tisztjei által megtiltotta. Miután a váci prédikátorokról sokáig szó sem esik, valószínűleg bujdostak. Az 1652. évi kecskeméti Duna melléki egyházkerületi közgyűlésen Vácy János váci lelkész tűnik fel. A váci református egyház elnyomása azért is volt olyan fontos a váci püspök ellenreformációs törekvéseiben, mert 1626—1632 között esperesi (tractus) székhely volt. A pesti egyházkerület 1719. évi Liber Matricularisa erről így vall: „az a tractus, mely most pesti tractusnak neveztetik, a régibb időkben váci, majd pesti, azután erdőháti, később cserháti, végre a Pesten ismét felállított ecclesie tiszteletére ismét pesti tractusnak neveztetett el".

45 Pongrácz György váci püspök 1673-ban összeíratta a hódoltságban fekvő egyházmegyéjét, s Vácott egyetlen katolikus sem volt. A XVII. század második feléről a Brown Eduard angol orvos váci tartózkodásáról írottak a váci keresztények életére a legjellemzőbb vonásokat ragadták ki : „ ... azután Vácra érkeztünk, ez hajdan püspöki székhely volt, jelenleg két mecsetje és egy keresztény temploma van, az utóbbi azonban a városon kívül áll...". Azután 1684 júliusában Vác a török megszállás alól ismét átmenetileg megszabadult, azonban ekkor Kéry János váci püspöknek székhelyére bevonulva első tevékenysége, a református templom lefoglalása volt. A váci reformátusok ekkor Tótfalura és Fótra menekültek.

46 6.2. A MOHAMEDÁN HIVŐK BETELEPÜLÉSE Vácon — a magyar lakosság lassú csökkenése mellett — a török erőszakos intézkedések miatt a keresztény egyházak szerepe fokozatosan háttérbe szorult. Az 1626. évi nagy török városi építkezések következtében a keresztény egyházak a városból teljesen kiszorultak. Az egyház és az állam az oszmárir-török