Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

adófeljegyzésiben (1565-ben) Vác vízkereszt napjára 40 porta felét, Keresztelő Szent János napjára szintén 40 porta felét fizette meg. A „porta" adóegységfogalom a paraszti termelőerőt kifejező adóegység volt. Ebben az időben a menekült Pest megye időről időre megállapította, hogy Vác adófizető paraszti lakossága — termelőképessége és termelőeszközei folytán — hány portát képvisel. A 15 éves háború után 1613-ban Vác dica-adót 18 porta után fizetett. A megyei összeírás szerint királyi dica mindkét időpontra 27 Ft, őfelsége honoráriuma 36 Ft összeget tett ki. Szüiassy András — Pest megye alispánja — a járásába tartozó Vác adófizetőit 1639-ben 10 portára becsülte. Valamivel korábban, 1626-iban egy másik — Esztergom, Pest, Pilis és Solt megyék királyi adózását összeíró — jegyzék szerint Vác 14 portára értékelt adófizetői a királyi dicaadóra 21 Ft-ot, királyi honoráriumra 7 Ft-ot és a Szent Korona őrzésére 7 Ft-ot, valamint 3 malomra 5 Ft-ot fizettek. Az 1647. évi adómegállapítás egy porta adóegység fogalmában: 4 saját eke, 4—6 ökör vagy 8 fél ekefogat, 2 ökör birtoklása vagy 16 zsellér után egy egész portát számít fel. Az adókivetésekről az országgyűlések rendelkeztek. Vácon a XVI. században csupán a királyi dicaadót évi 50 Ft körüli összegben fizették. A XVII. században a királyi dica-adó 21—.27 Ft összegén kívül már királyi honorárium címén évi 7 Ft és a Szent Korona őrzése címén szintén 7 Ft királyi adóösszeget fizettek.

24 2.4. A SZULTÁNI HÁSZ-BIRTOK FÖLDESÚRI JÖVEDELMEI A törökök Vácon is saját adórendszerüket építették ki. A város lakosságát 11 városnegyed (mahalle) területére osztották be. A város határában levő földjét mindenki megművelhette, ha fizette adóját, de saját tulajdonának nem tekinthette. A váci határ szántó-, legelő- és szőlőterületei a szultáni hász-birtok tulajdonába kerültek. A váci hász-birtok igazgatását a budai török tartományi kincstár (defterhane-i vilayet-i Budin) által megszervezett váci pénzügyigazgatási hivatal (muqataa-i Vacs) időről időre megbízott tisztviselői látták el. A tisztviselők többnyire török katonák voltak. A török feljegyzések szerint a váci pénzügyi hivatal v. jövedelemkezelő hivatal (muquataa) élén az emin állott, alája beosztva ügyintézők (amil), jegyzők (kjatib) voltak. De a török forrásokból kiderül, hogy a török adóztatásban — tehát a hász-birtok jövedelmeinek kezelésében — a török kisbíró (szubasi) és a magyar lakosságot képviselő magyar bíró is részt vett.

25 A törökök is állami és földesúri adókat vetettek ki. Az állami egyenes adók közül a legismertebb a fejadó, más néven: harács, forintadó, császár adóia, dzsizje stb. Ezt mindig a földesúri adóktól elválasztva, külön kezelésben, készpénzben szedték be. A fejadót a rendkívüli török hadiadók egészítették ki. A török földesúri adókat a váci hász-birtok igazgatásában készült s a XVI. századból fennmaradt öt összeírásukból (defter) ismerhetjük meg. A defterek adózási adatait táblázatban közöljük: az éves adóösszegeiket török akcse értékben megadva. A táblázatban áttekinthető adófajták és az egyes években Vácon kifizetett összegeik alapján 19-féle földesúri jövedelmet ismerünk. Több adófajtát, valószínűleg a defterek adatai alapján, nem rendszeresen szedtek be. Ilyenek a termés szerinti változások szerinti, a káposzta-, gyümölcs- stb. tizedek, vagy a házasságok illetéke stb. voltak. 89