Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

patus Vaciensis") kezelte. Horváth 1591. július 24-én megkötött szerződésben a püspöki földesúri jövedelmek beszedését Vácon is a csábrági végvárnak adta ki. A csábrági vár 1591. augusztus 19-én készített urbáriumában a vár kiküldött tisztje (Bejczy János) Vác városából Szent Mihálykor és Szent Györgykor 100— 100 forint beszedését jegyezte fel. Vác 1593 őszén első ízben szabadult fel a török uralom alól. Feltehetőleg ekkor készült a Vác város teljes adózását bemutató (1593-ra keltezett) magyar kamarai összeírás is : „... Vác várostól decimáért 300 Ft, vagy 250 Ft, cenzusért és a közmunkákért 200 Ft, más időpontra 200 Ft, bormérésért 200 Ft, egy akó bor, szőnyeg és egy 25 Ft értékű viza élőhal jár..." A 15 éves vagy hosszú török háborúban Vácon sokszor egy éven belül többször is változó uralmi viszonyok között: „... A váci püspökség helységeinek neve, amelyek Vác mezőváros körül helyezkedtek el és Csábrág várából igazgatnak" с 1600 körül készült összeírás magyar nyelven közli: „... Az váczy város az úr sarczátt flór. 220, az ayandékot Thulajdon pispek kezéhez küldi." Eközben 1594-ben Szuhay István püspök a magyar kamarától az eddig bérletbe kiadott földesúri jövedelmeit visszaváltotta. Tehát 1600 körül már a csábrági vár csupán Vác egyházi tizedeit, a püspök pedig földesúri adóit megegyezéses alapon szedte.

20 1606 után Vác 13 évig a királyi Magyarország része volt, de a török adóztatás is tovább folyt. Több kamarai utasítás szövegéből arról értesülhetünk, hogy Vácon a magyar kamara ekkor egy a Szentendre és Csepel szigetekre kiterjedő kamarai uradalmi központot hozott létre. 1608-tól Vörösmarty Mihály kamarai inspector többször szerepel, ezért valószínű, hogy a váci püspöki uradalom egyházi és földesúri jövedelmeit ismét a magyar kamara bérelte és azt váci uradalmi felügyelőjével kezeltette. A váci kamarai felügyelő az adó jövedelmeket szintén kiadta másodbérletbe. Későbbi forrásokból megállapíthatóan a váci várkapitányok Vác város egyházi tizedének felét, a bormérést és a húsmérést bérelték. A váciak egyházi tizedük másik felét és a környék pusztává vált falvainak adó jövedelmeit is bérelték a kamarától, de a bérleteken a váciak és a váci várkapitányok állandóan vitáztak. A váci kamarai uradalom, tehát részben saját inspectora, részben a várkapitány és részben a váciak bérletébe osztva kezelte Vác adójövedelmeit s a váciak által ebben az időben megművelt elpusztult falvak jövedelmeit is.

21 1619 után rövid erdélyi uralom után Vác másodszor is hosszú időre török uralom alá került. A váci püspöki uradalom működéséire a Nagyszombaton 1621. szeptember 19-én kelt urbárium vet némi fényt: „ ... Apr. 6-án Botos András és Szabó János váci bírák Nagyszombatra jöttek..." kezdődik az urbárium szövege s velük a következő egyezséget kötötték meg. Almási Pál váci püspök Vác városától a limitált cenzust Szent György és Szent Mihály napján 50—50 Ft-ot, valamint egy vizát és egy perzsaszőnyeget kap. A kamarától bérelt egyházi tized felét — amelyben belefoglaltatott Gyada, Cselőte és Naszál helységek egykori tizedeinek fizetése is — összesen 200 Ft-ért bérelhetik. Botos András bíró elmondja, hogy Szuhay püspök úr óta (1594) 200 Ft-ot fizettek, mert az egyházi tized «másik felét Borsy Péter váci várkapitány bérelte. Almási Pál püspök ugyanekkor a váci bormérésért és húsárulásért 25—25 Fit-ot kapott. A következő évtizedekben készült 1634., 1651., 1653. és az 1671. évi püspöki urbáriumok összeírásaiban Vác város adózására és püspöki uradalmára egyre több adatot találunk. A fenti adózás azonnal megnőtt, ahogy a püspöki uradalom a közeli Nógrád várába tette át székhelyét. Az 1634. évi urbáriumban a 87