Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

temetés után a presszókba hívják meg a vivőket és ott ki-ki a maga pénztárcájához mérten vendégeli meg őket. Van, aki csak 1—1 üveg sört kér, vagy rövid italt. Előfordul olyasmi te, hogy virslit, debrecenit és egy kis italt rendelnek és ezzel befejeződik a tor. Régen nem voltak a falusi emberek igényesek. Ma már nem óhajtanak ott lakmározni, ahol halott van. Visszatetsző minden, pedig azonnal kiviszik a halottat a ravatalozóba. Addig, amíg ez nem volt, két napig odahaza voit a családjánál. Érdekes visszaemlékezni, hogy oly nehezen értettünk egyet, amikor a tanács rendelkezésbe adta, hogy azonnal ki kell vinni a ravatalozóba, ha meghal valaki. De hát meg kellett vele barátkozni. Eleinte az imádkozok és a részvétadók elmentek este a meghalt családjához, és ugyanúgy szolgáltak, mint azelőtt. De már ez is elmaradt. A gyászolás időtartama ha szülő halt meg, még ma is egy év, és A gyász ideje természetesen kötelező a fekete ruha viselése ezen idő alatt. A nagyszülőké fél év. Mindenki maga dönti el, hogy meddig gyászolja a gyermekét. A testvért is fél évig gyászolták. A rokonokat, attól függött, mennyire volt közeli, az unokatestvért 4—6 hónapig. Sógorasszonyt, sógort szintén így. Ez is attól függ, kit hogyan érint, milyen a kapcsolat a rokonsággal. Ha nagy a harag, még fel sem veszik a fekete ruhát. Ma már távolabb a szeretet, a részvét, több a kárörvendője mindenkinek. Régen a negyedik ízig gyászoltak. A nagymamám anyjának a testvérei, gyerekei is nagyrokonnak számítottak. Ma csak az új rokonok a rokonok. A régi szokás mulandó, eltemetjük, jönnek az újak, ez a jelszó. Emlékszem, akik nagy családból származtak, azoknak kiterjedt, népes rokonsága volt. Ha elhalt közülük valaki, a fél falu gyászban járt. A legkisebbtől a legnagyobbig. A nagylányoknak is megvolt a gyászgarnitúrájuk, három-négy féle is. Igaz, ez meg is maradt az életük végéig. Az enyémek is megvannak — ebből vett édesanyám a legtöbbet —, mert fiatalon csak gyász alatt hordtaim, idős korban azonban általános lett. Itt a divat nem változott, csak a helyzetünk, ahhoz meg alkalmazkodtunk. A lányok gyászruhája ilyen volt: fekete gyöngyös szalag a ha- Gyászruha jában; fekete blúz, fekete fejkendő, fekete vállkendő, fekete kötény, fekete szoknya, fekete harisnya. Az ünneplő értékesebb anyagból készült, míg a köznapiak egyszerű, fekete kartonok, klottok, delinek, flokonok voltak. Az ünnepiek fekete selyem, fekete bársony, szatén, terliszter, vagy selyem csíkkal különféle kelme. Az utóbbi években sok mindenben változtak a temetési szoká- Mai szokások sok. Ha meghal valaki, jelenti a tanácsnak. A tanács értesíti az illetékeseket. Az orvosi vizsgálat után jön a hullaszállító. Ugyanúgy felöltöztetik a halottat, mint régen, majd kiviszik az új temetői ravatalozóba, ahol szintén a szabályos időt betartva történik a temetés. A harangozás, a régimódi hat vers, és osendítés negyedik haranggal csak akkor történik, ha idehaza halt meg az illető. Ha a kórházban hal meg valaki és jön az értesítés, akkor csak az első nagyharanggal öt percig harangoznak, majd utána mind a hárommal. 91