Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Ma már nem használjuk a halottas lepedőt, mert van szép ra­vatalozónk a temetőben. A Tetmetkezési Vállalattól minden felsze­relést megkapunk. A ravatalozóban 'nincs virrasztás, az idő leteltével temetnek. A temetés általában délután 3—4 órakor történik. Alkal­mazkodni kell az üzemi dolgozókhoz. Általában az emberek zöme a háromórási vonattal érkezik a munkahelyéről és így részt tud venni a temetésen. A halottvivőket ugyanúgy kell hívni, mint azelőtt. — Ez kalákában folyik —, mint a régi cséplés. Egymásra vagyunk utalva. Az egyházi temetésnek ugyanaz a módja, mint régen. Vannak lobogóvivők, ministránsok, pap, kántor (most nő végzi). Az atya szer­tartás közben végzi a búcsúztatást, úgy a családtagoktól, mint a szomszédoktól, munkatársaktól és barátoktól. A koporsót kihozzák a ravatalozóból a Szent Mihály lovára. A szertartás után vállra veszik a vivők és elviszik a koporsót a sírhoz. Partnak kell vinni, mert domboldalas a temetőnk, és mivel új a temető, jó pár méteren vinni kell. A halottvivők készítik el a sírhelyet és húzzák rá a földet. Most is szokásban van, hogy a gyertyákat tartják a halott mel­lett. Az a hat nőszemély, akiket meghívnak. Ezek a kellékek mind a ravatalozó mellékhelyiségében vannak elhelyezve. A temetés előtt két órával összesereglenek a rokonok, tisztelők és idegenek is, imád­kozni, ugyanúgy, mint mikor nem volt ravatalozó, s este a lakáson imádkoztak és énekeltek. Vannak előimádkozók, és énekesek, akik azt lelkiismeretben kötelességnek tartják. Ilyen a 80. évéhez köze­ledő Vankóné Martinovits Anna néni, aki igazi szívvel végzi még mindig ezt a feladatát. Nekem Anna néni névrokonom. Több Vankó nevezetű él még ebben a faluban. A mi mácsai szülötteink között többen, illetve sokan vannak, akik szeretetből és egymás iránti tisz­teletből vállalnak ilyen és ehhez hasonló kötelezettségéket. Tehát ter­mészetes, hogy Anna nénit — nálunk Panna néninek hívják — fel is kérik, hogy jöjjön el, ennyit már meg is érdemel! ö szívesen jön hívás nélkül is, de az illem így kívánja. Nagyon szép búcsúénékeket, imádságokat tud. Tudatossá vált benne, hogy kinek mit kell éne­kelni, imádkozni, és mi illik az adott helyzethez. Sokszor a megille­tődéstől azért az ő hangja is el-elcsuklik. Ez alatt a hagyományos szertartás alatt meggyújtják a gyertyá­kat a hat gyertyatartó asszony kezében. Addig égnek, míg a hanto­lás tart. A ravatalozó nem helybéli, 12 km-re Mácsától Veresegyhá­zán lakik, onnan jár ki. A sírásó ma is helybéli, tanácsi irányítás és fizetés mellett dolgozik, mint temetőgondnok. Ha állami temetést végeznek, ott is viszik a Szent Mihály lován a koporsót a halottvi­vők, ha az a szerv, akihez tartozott az illető, másképp nem határoz: módosabban és más elosztással oldja meg. Virágok a síron A holtakról csak imával emlékeztek a szüleink. Ez is a helyes. Értük nem lehet többet tenni: sírjaikat rendben tartani, virágokkal díszíteni. Minden ház kertjében van virág. Egész éven át kezelgeti a család. Tavasszal ültetik, gondozzák egész nyáron át. Minden ház­nál van krizantém, amit egész nyáron, tavasztól őszig ápolnak, mert ez a halottak virága. Ha máskor nem, de mindenszentek napján fel­keresi minden ember a hozzátartozója, vagy barátja, ismerőse sír­92 ёЩ

Next

/
Oldalképek
Tartalom