Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

31. Az éjszaka nem aludtam egy órát, Sírva hallgattam a rózsám panaszát. Olyan szépen, bánatosan zokogta ki azt a szót, Nyisd ki kedves kisangyalom az ajtót! Nem nyitom ki, úgysem adnak tehozzád, Menyasszonyi gyöngykoszorúm most fonják. Ahhoz adnak, kit a gyenge árva szívem nem szeret, öngyilkossá leszek az életemnek. 32. Barna kislány jól gondold meg a dolgot, Hová teszed a lánykori boldogságod? A mácsai katolikus oltár elébe teszem, Onnan többé soha föl nem vehetem. 33. Barna legény kiállott a kapuba, Kiskalapja a szemébe van húzva. Arra ment a legkedvessebb barátja, Kérdi tőle, a bús szívedet mi bántja? Mit kérdezed a bús szívemet mit bántja, Beteg a szeretőm, fekszik ágyába'. Beteg bizony, selyem ágyába' fekszik, Piros bársony paplannal takaródzik. Főorvos úr megy az úton sebessen, Barna legény megállíjja csendessen. Főorvos úr, adjon Isten jóestét, Jöjjön hát be, nézze meg a szeretőm! Barna legény mit aggódassz affelől, Két nap múlva jobban lesz a szeretőd. Két nap múlva úgy lesz majd, mint azelőtt, Büszkén jár el a rácsos kiskapud előtt. Harmad napra szólalnak a harangok, Barna legény kérdi: ki most a halott? Egy asszonynak szép eladó leánya, Barna legény legkedvessebb babája. A gyászkocsik mind el vannak készülve, Pajtásai mind ott vannak mellette. Egyik mondja legkedvessebb nótáját, Szeretője viszi a koszorúját.