Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Kinyílott a temető fakapuja, Szomorú lakodalom megy be rajta. Pandái alá húzzák már a harangot, A vőlegény fájó szívvel búcsúzott. 34. Esik eső, jaj, de szépen csepereg, Barna kislány szobájába' kesereg. Ki-ki nyitja szobájának rácsos ablakát, Ügy hallgatja az esső suhogását. Hideg se nincs, mégis befagyott a tó. Szeretőm nincs, mégis rólam áll a szó. Hát ha még egy szép szeretőt sej, haj tartanék, Egész falu rólam tenné a törvényt ! Jaj de sárga ősszel a fa levele, Amikor a hideg dér már megcsípte. Ha engemet a rózsám nem szeretne, Megsárgulok mint a fának levele. 35. Barna kislány, ha meghalok, te itt maradsz, De a szíved más legénynek oda ne add! Maj ha egyszer a búbánat elér téged, Akkor tudod, hogy ki voltam én tenéked. Barna kislány kisétál a temetőbe, Gyöngyvirágos koszorút visz a kezébe, Nem találja szeretője keresztfáját, Visszahozza gyöngyvirágos koszorúját. A sírnál A régi temetőben zsindelyes tetővel ellátott faház állt a temető közepén. Ebben tartották a szerszámokat a sírásáshoz: a beeresztő kötelet, a sír keresztrúdjait, a Szent Mihály lovát. Ebben is volt egy csengőharang. Ha a halottas menet a kapuhoz ért, az első lobogóvivő átlépte a küszöböt, a sírásó meghúzta a csengőharangot, így üdvözölte az új halottat. Addig harangozott, míg a sírhoz nem értek. Utána odament, és ő irányította a beeresztést, ő is húzta a halottvivőkkel együtt a földet rá. A sírásó ugrott be a sírba, és a pandái alá is ő helyezte be a koporsót. Előre két gömbölyű görgő fahasábot helyezett be a sírba. Arra eresztették a koporsót, amelyet a görgőkön begurított a pandái alá, majd mellé támasztotta a pandaldeszkát. Ezután a sírásót felhúzták a sírból, és megkezdődött a föld belapátolása, a sírhant kialakítása. Természetesen akkor szélesebb sírt is kellett ásni. Régen a sírásót kommencióval fizették. Búzát kapott, cséplés után egy negyedet minden háztól. Az ilyen ember a falu szolgája volt, mert egyúttal a bakter is ő volt. A sírásásból nem bírt volna megélni. Nem emlékszem már, hogy később mennyit is fizettek a