Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Menyasszony, illetve nagylány felett ezt énekeltük az „Elment Szűzmária . .." dallamára : 21. Lakodalom van itt gyászos öltözetbe', A menyasszony is fel van már öltöztetve, Fehér a ruhája, olyan mint az arca, Az élet rózsáját a halál elmarta. Óh halál, óh halál, de kegyetlen voltál, Erre a családra nagy bánatot hoztál. Letépted e háznak ékes liliomát, Korán megnyitottad a hideg sír száját. Szomorú menyegző, harangszó a zene, A menyegzős népnek könnyező a szeme, A koszorúslányok jajszóval siratják, Jópajtásuk nevét sírva mondogatják. Nincsen a bokréta vőlegénye keblén, A kegyetlen halál rútul összetépé. De a jó szívéből nevét ki nem veszi, Csak ha őt is a mély, hideg sírba viszi. El kell válni tőled drága édesapám, Isten áldjon téged drága édesanyám, Köszönöm jóságtok, minden fáradságtok, A temetőbe is tiétek maradok. Ha meghalt a kedvese a fiatalnak, azt is dalban sírta el, ha nem szerette azt a kislányt, akihez a szülei hajtották, azt is eldalolta. Bánatos Szerelmi, temetőbe vágyó dalok: szerelem 22. Kimegyek a temetőbe, beszélek a csősszel, Ássa meg az én síromat, de csak jövő ősszel. Egy sír helyett kettőt ásson, mer' egy kevés nékem. Egyiket a szeretőmnek, a másikat nékem. Jaj de nagyon szomorú sorsa lehet egy lánynak, A bánatot titkolni kell, nem mondhatja másnak! De a legény a bánatát nótába temeti, Alkonyattól virradatig cigány húzza néki. 23. Új sír van a temetőbe', rajta virágkoszorú, Mellette egy barna kislány, jaj de nagyon szomorú. Ne sírj, ne ríj barna kislány, ne epeszd az árva szívedet, Hisz jól tudod, hogy a sírból visszajönni nem lehet! 84