Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Újabb megbízás Dunaújvárosi faliképek Moldován filmjei Csoportjaim sikere Kiállításaim akkor semmisült meg, amikor a gyakorlat bebizonyította, hogy nem 50 négyzetméter, de ezer sem merítené ki a fantáziám. Amikor ezt adunkat befejeztem, újabb szerződést kötöttek velem a különterem tapétafalára, 30 négyzetméterre. 6 m hosszú és 5 méter magas volt egy téma. Falusi lakodalmat festettem, a fiatal családi otthonnal. Ezután a gellérthegyi „Búsuló juhász" étterem bárhelyiségének presszóját teljes egészében népművészeti motívumokkal díszítettem. Ezt a munkát is igen rövid időre szorították. A Marina utolsó képeinek készítésével egyidőben kezdtem a lambérlécek pingálását. majd a mennyezet girlandját, a gerendadíszeket és még két fali freskót festettem. Ez volt az első fali festményem. Igen fárasztó volt, nehéz még az emlékezésem is, ha felidézem. Az ajtó fölött körben több apró pepecselés. Ott is volt olyan éjszaka, hogy az állványon virradtam. 1968 tavaszán egy 300 X 100-as nagyságú képet készítettem a Bánki-tó magyar csárdájába. A kép témája szintén lakodalmas, banki népviseletben. 1969-ben a dunaújvárosi Szalkai-sziget halászcsárdájába kértek fel kép készítésére, különböző témákkal, összesen 18 folyóméter nagyságban, amelyet aztán el is helyeztek a csárdában. Ebben az évben volt a Moldován Domokos rendezte Parasztfestők sorozatban a rólam készült film („Vankóné Dudás Juli") ősbemutatója a kultúrházunkban, amelynek emlékezetes bevezetőjét Ortutay Gyula professzor úr tartotta. Moldován Domokos több filmet is készített rólam. Találkozásunk, amely 1965-ben kezdődött, életem és munkám jelentős változását hozta. A Marina Szálló képai az ő segítsége révén születtek, mert az Űj Írásban ő tette közzé rajzaim, amire felfigyeltek a tervezőmérnökök. Filmjeinek hazai és külföldi sikere volt az elindítója a már említett és ezután következő munkáimnak, a csoportom külföldi (olaszországi és jugoszláviai) nagy sikerrel zajlott szereplésének. Okos tanácsaiért, biztatásáért mindig hálával gondolok rá. Azok közé a sokak közé tartozik, akik segítettek és bátorítottak elképzeléseim valóra váltásában. A festések és a csoport munkája mindig váltogatta egymást, sőt legtöbbször mind a kettő együtt haladt, nem fogyott persza a háziasszony mindig maglevő tennivalója sem. 1969-ban felnőtt csoportot is alakítottunk, amit a Földművasszövetkezet patronált. Sok sikert arattunk. Békéscsabán, Kalocsán (a Duna menti Folklór Fesztiválon) Foton az őszi rendezvényeken, majd 1972-ben ismét Pesten az Egyetemi Színpadon (először 1966-ban voltunk itt a gyermekcsoporttal), teli házzal, sok elismerő tapssal. Ezek a sikerek tartották bennem és a csoport tagjaiban a lelket.. Ugyanígy sorakoznak a megrendelések és fellépések mellett a kiállítások is. Aszódon a Petőfi Múzeumban sorozatos bemutatkozásaim vannak. 1970-ben Hamburgban állítottam ki 22 képemet. 1972ben a Magyar Nemzeti Galériában vettem részt a „Naiv festők" kiállításon három képemmel (Húsvéti locsolás, Szentiváni tűzugrás. Fonóház). 1973-ban pedig a tokiói magyar étterem falára készítettem egy képsorozatot. 46