Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

A sikerek mellett most idekívánkozik egy engem igen rosszul Meglegyint érintett kritika. Az igazi művészek ilyesmin kacagnak. Hallottam a kritika már egypárat, aki így nyilatkozott: kritikusnak ez a dolga, hadd foglalkozzon ő is valamivel! — De én — akiben az elismerések tart­ják a lelket — bizony földhöz vágtam az ecsetem és sírva panaszkod­tam. — A kiállítás megnyitására is elmentem, de igen kellemetlen helyzetben voltam, pedig nagyon kedvesen és nagy szeretettel fogad­tak. Olyan kisebbségérzet fogott el, hogy állandóan a könnyeimet kellett törölni. Minden alkotónak a képében többet láttam, mint az enyémben. Túl egyszerűek voltak az enyémek. Nagyon gyermekiesnek tűntek az én képeim. Hirtelen harag gyúlt a lelkemben azok iránt, akik gyer­mekkoromtól arra kértek, maradjak ilyen egyszerű gyermekies min­dig. Mért is kellett rájuk hallgatni? Hiszen annyira tudok én is raj­zolni, mint ezek! El kellett volna lesnem az eredeti nagy művészek alkotását és akkor több lenné&! Egy pár ismerősömnek el is sírtam ott melegében bánatom. Vigasztaltak: Juló téved, így a jó, és ezért más. — Sőt még bosszantásomra előidézték a gyermekkori rajzaimat, hogy még azok az igazi jók. Ezek után jobban esett volna az a kri­tika, hogy a Dudás Juli képei igen is túl egyszerűek, gyermekes vo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom