Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)
Nem itt reméltem ily nyugvást, Betlehembe ilyen szállást, De nem leltem mást, Bent a gazdagok megszálltak mindéin házakat, És a szegény kis Jézusnak csak egy istálló akadt. Óh te kegyetlen Betlehem, hogy meg nem szántál, Annyi szelíd kérésemre megnyugodni nem hagytál ! Üdvözlégy menyei szálló, szállásod egy irossz istálló Égi megváltó, Angyali karokkal zengjük dicsőségedet, Mert te hoztál az embernek menyei békességet ! Angyali karokkal zengjük dicsőségedet, Mert te hoztál az embernek menyei békességet ! Egész mise alatt folyt a pásztorok szolgálata. Űrfelmutatás alatt, pásztoramikor a legnagyobb csöndben hódolt a nép, abban a percben tört v i rrasz t végig a templomon a pásztorok gürdjének hangja, amelyet a templomajtóban fújtak. Mise után, szintén gürdöléssel kísérték haza a népet. így fejeződött be a karácsony különös éjjele. Mindezeket, a mi őseink alakították és szervezték ily széppé. Mikor én kislány voltam, az volt a szokás, hogy a lányok a templomiban az éjféli mise idején ütötték ki egymást a sorból. Na>gyon sok lány volt akkor a faluban. A templom közepén széles sorban álltaik a lányok. Érkezés szerint, de mindenki tudta, hogy melyik sorba tartozik. Egy-egy csapat lány, mikor kimaradt az iskolából, már nagylány sorba került. Addig a gyerekek közé tartoztak. Mindig a legfiatalabb nagylányok álltak a legelső sorokban. Ahogy öregedtek a lányok, úgy kerültek mindig hátrább. Az a csapat lány, aki ozévben került ki az iskolából, az éjféli misekor együtt vonult be a templomba, előre mentek, és az addigi első sor elé álltak. Így ütötték ki az előző nagylányokat az első sortból. A lányoknak mindig állni kellett. A mi templomunk nagy. Egy sorban elfért húsz is. Tele volt akkor a templom lányokkal. Most üres. Akkor meg alig fértünk. A közepe volt a fő hely, ezért mindenki iparkodott, hogy odajusson, mert a sorokon belül már az érkezési sorrend volt a döntő. Aki előbb ment, az középen térdelt le. A községnek az alsó fele (az alvég lakói) a templom közepétől az alvég felé eső oldalon, a felvég lakói pedig a templom felvég felé eső oldalán álltak. A legelőször érkező alvégi és felvégi lány térdelhetett pontosan a templom közepére, mellettük sorakozott a többi. A legidősebbek álltak a leghátsó sorban, a legfiatalabbak a legelsőben, öelőttük álltak az iskolás lányok. Tehát akik befejezték az iskolát, karácsonykor új sort kezdtek, hátrábbszorították, vagyis kiütötték az addigi első lányokat. Aki imár nagyon idős volt, sokáig nem ment férjhez, az nem ment a lányok közé, inkább megállt a kórus alatt. A lányok közt csak röstelkedett volna. Ilyen nálunk kevés volt. A padokba csak az idős asszonyok ültek be. A menyecskék is, a padhoz álltak. Minden pad melé kettő. Tizenöt sor pad van. Aki férjhez ment, mindig kiütötte a másikat, ugyanúgy, mint a nagylá329
