Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Az Isten maga van a palába takarva, A 'hív pásztorok őtet imáldják hódolva^ Az .angyalokkal így énekeljünk, Dicsőség, áldás, imáldás neked Istenünk. Óh kisded Jézus, kik itt imáldunk, ne hagyj el, Térdre borulunk mind a pásztorok, fogadd el, Az angyalokkal így énekeljük, Dicsőség, áldás, imáldás neked Istenünk. Ha az életből magadhoz hívsz az egekbe, Óh engedd, kérünk, jussunk az örök életre, Az angyalokkal így énekeljünk, Dicsőség, áldás, imáldás neked Istenünk. Nyújtsd ki kezedet óh, ma született Jézuska, Add áldásodat, kik itt vagyunk, mindnyájunkra, Az angyalokkal így énekeljünk, Dicsőség, áldás, imáldás neked Istenünk. 200. ím a szép szűz pólácskába köti gyermekét, A jászojba lefektetvén így kezdi el énekét : Aludj óh gyönyörűségem, látod irántad hűségem, És szüzességem, Aludj, ne sírj fiam Jézus, méhem gyümölcse, Menny, s föld, tenger teremtője, szent angyalok öröme! Nincs arany paplany számodra, nincsen melegítő dunna Nincs semmi pompa, Fa jászoj lett aranyfoölcsőd, gyenge bimbócska, Derekaljad, puha párna lett egy marok szénácska. Ne keseregj Szűz Mária, égi szűz virág, Nyisd meg szent fiad számára forró keblünk hajlékát! Aludj kinyílt göngyvirágom, borulj keblemre virágom, Emlőm kínálom, Ó fogadd el kisded Jézus szűz tejecskémet, Vedd kedvessen reád hulló örömkönnyoseppjeimet! Lám az ökör, szamár miként reádlehelvén, Szolgálatodra jalkotott karjaim is ölelnek. Aludj, ne 'sírj kisfiacskám, szívem öröme, Melegíti szent testedet ia barmok lehelete. Hideg, szeles zivatarba reszket, fázik elhagyatva Az Isten fia, ökör, szamár rálehelvén szép gyermekemre, Reszketve hajtja le fejét anyai szűz keblemre. 328