Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Nincs még idő szenvedésre, ne félj még Heródestől, Nem tudja még, hogy születtél bizonyosan, a Szűztől. Aludj kisded, kisfiacskám, ezen hideg jászojba, Hiába fáradtam, szállást nem kaptam a városba'. Aludj fiam, a világnak teremtő nagy Istene, Hisz te vagy az ég és a föld teremtője, mindene. Nyugodj fiam, csicsijgat szám, ne félj az ellenségtől, Nem is tudják, hogy születtél ez éjjel a Szent Szűztől. Nem nőtt még ki az a tövis, mely szent fejed átjárja, Én sem érzem még a hét tőrt, mely szívemet átszúrja. Ne sírj kedves kis rózsaszál, szent léleknek kedvence, Óh, mit mondjak örömembe, Jessze bimbó vesszeje. Aludj Jézus, nincs kivágva még az a fa tövéből, Melyre majd felfeszítenek, függesz le tetejéről. Aludj régen várt Messiás, óhajtott üdvösségünk, Kit régen kívánva vártunk, kegyelmes nagy Istenünk. Aludj, még messze az a nap, midőn mondod: Istenem, Szent atyádhoz így kiáltasz, miért hagytál el engem? Aludj, nyugodj, ne keseregj, megalázott Istenség, Az oltáron, mint jászojnál mi imáldunk szent felség. Nyugodj a mi szíveinkben, töröljed el a sok bűnt, Halálunkkor bűneinkért kérünk, tőled, el ne űzz. Glória, templomba vonuló lányoknak : 199. Minden ajakon zendüljön meg a glória, Mert ma született Jézus, az Isten egy fia, Az angyalokkal így énekeljünk, Dicsőség, áldás, imáldás neked Istenünk. A barmok között fekszik a hideg jászojba, A hív pásztorok őtet imáldják hódolva, Az angyalokkal így énekeljünk, Dicsőség, áldás, imáldás neked Istenünk. Elhagyta trónját, lejött a mennyből a földre, Hogy a pokoltól a bűnös embert megmentse, Az angyalokkal így énekeljünk, Dicsőség, áldás, imáldás neked Istenünk.