Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

volt. Erős, nagynövésű. Pólyában egy hétig lehetett tartani. Előzőleg nagyon el voltam keseredve az Erzsikém halála miatt. Az irigyek be­széltek is rólam, de elhallgattak azután. Etike kétakkora lett, mint másnak, nyolchónapos korában járt! Bárhová mentem, vezettem őt. Felvenni nem bírtam. Még akkor babakocsi vidéken nem volt. Kis­ágyban feküdt. De édesanyám, ha eljött hozzám, bölcsőbe tette. Éne­kelt néki, ahogy ringatta, az meg figyelte őt. Azt a boldogságot sza­vakkal nem lehet kifejezni ! 2. Aludjál, aludjál, Aranyos rózsaszál, Limbusnak kertjébe, Álmodba menjél be. Aludjál, aludjál, Te picike kislány, Ringó kis bölcsődben Anyádról álmodjál. 3. Elment a mamája Pestre meg Budára, Hoz néki kalácsot, Hajába szalagot. Nincs néki guriga, De lesz zsugorinka, Kis sapkán csokorba, Hoz néki a mama. 4. Tente baba tente, Mama elment Pestre. Hoz majd néki kis sapkát, Hajába zsugorinkát, Tente baba tente, Mama elment Pestre. Tente baba tente, Máma kinn a kertbe. Kapálja ja krumplicskát, Főz majd néki puliszkát. Tente baba tente. Nagy csapás ért 1951-ben bennünket. Két lovunk pusztult el egy- Kínlódásaink más után. Sokat bánkódtam miatta, hogy miből is tudunk venni is­mét lovakat? Élni kellett és a földet is művelni kellett. Egy egész évi jövedelem kellett a két ló vételéhez. Ahogy Etikém megszületett, sok­szor kellett napszámost fogadni. Imre egyedül nem bírta. Az aratást is ki kellett adni részébe. Az adó nagy volt. Két háztartásnak kellett 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom