Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

dolgozni. Sok éjjel nem is aludtam végette. Apósom is nagyon gyöngült erejében, így három idős szülő volt és egy gyermek, aki pici még! Igazán elkeseredtem, mert bármennyit dolgoztam is, mindig közrejátszott a sors. Játékokat Egyszer megáll előttünk egy nagy fekete autó. Látom az ablakészítek kon, hogy kilép belőle egy apró fekete hölgy és hozzánk tart. Be is jön, Dudás Julit keresi. Nagy megrendelést szeretne a németek részére tőlem: gyermekjátékokat, kukorica- és cirokszárból elkészítve. A botbabát is teljes díszben kérte. Csak rongyfejjel és egy szál botocskán álljon. Egyhónapi határidőt adott ezek elkészítésére. Kaptam tőle előleget is, hogy a bábukra vásároljam meg a ruhákat, szalagokat. Csak gyolcsot 10 métert vettem fehér szoknyának! Rengeteg kellett mindenből! Már nem is tudom, hogy mennyi pénzt kaptam tőle. De azt tudom, hogy a fehér szoknyát készítettem előbb el, mert azt vettem meg először, na meg a posztót, amelybe a virágokat kellett hímezni. A sok szoknya ráncolása, vasalása tartott 2 héten át éjjel-nappal egyfolytában. Csak azt költöttem el az előlegből, ami ezekre kellett A többi pénzért pedig vettem egy lovat. Imre ezzel már lassan dolgozni tudott. A többi kelléket, például a blúzokra a selymet, kötény-kelmét, szalagokat, csipkéket, gyöngyöt apránként vásároltam meg. Mindről eltettem a blokkot az elszámoláshoz. A többi játékhoz pedig otthonról, a háztartásból került ki az anyag. Határidőre el is készültem. Nagyon tetszettek a játékok. Egy hatalmas kosárral lett a cirokszár játék! A babák is jók lettek! Elszámoláskor még pénzt is kaptam, nem kellett visszaadni az előlegből. Nemsokára a munkám után megvettük a másik lovat is. Nagyon jókor jött ez a megrendelés, de az erkölcsi elismerés annál is többet jelentett! 1952-ben már a Muharai Elemér bácsival állítottunk össze műsort kiállítással egybekötve. Lengyel Györgyinek sorozatosan készítettem kézimunkákat a Népművelési Intézet kiállításaihoz. Szám szerint nem is tudom hányat. 1953-ban készítettem el a „Csicsija bubája" dajkarímes könyvemet a Móra Ferenc Könyvkiadónál. Ez igen nehéz volt részemről. Nem ismertem a módszert, amit a nyomdánál használnak. Négyszer rajzoltam át a könyvet. Megjelent a könyv tizenötezer példányban. Mikulás napján jelent meg, de karácsony után már nem tudtam venni Pesten. Vidékről hozattunk. Nagy boldogságot jelentett a munkám elismerése. 1953-ben kaptam a „Szocialista kultúráért" kitüntetésemet. 1954 —55-ben többször szerepeltem kiállításokon a megbízásból készített munkámmal. 1956-ban lettem a „Népművészet mestere", az elsők között. A sok otthoni munka — amit említettem — megvolt továbbra is. Itthoni gondok A nehézség mindig jobban terhelődött a vállamra, mivel szüleim igen-igen gyöngültek, Etikém iskolába került, egyre nőtt a munka, meg a gond. De a csoport amit vezettem az virult. Nem hagytam őket. Tanítgattam, ahogy tudtam. Nagyon sok éjjel éjfél után tértem ágyba. Olyan is nagyon sok volt, hogy le sem pihentem. Még azok sem, akik velem dolgoztak, özvegy Hajdú Istvánné volt az én munkatársam. Ő egy csodás munkabíró asszony máig is. A lányáról nem is beszélve ! Velük dolgoztam. Műsort csinálunk Mesekönyvem 34