Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Egy rossz kopott istállóban, Született az ég királya, Ember állj meg utadon, Ajkad glóriát mondjon. Az Isten örök nagy szava, Szólott hozzád, óh pórfia, Bánjad meg a sok bűnöd, Eljött akit ő küldött. Kicsi Jézus áldj meg minket, Bocsásd meg a bűneinket, Szállj be a mi lelkünkbe, Egykor vigy fel a mennybe. Dicsérjük és áldjuk a ma született Jézuslkát! Adjon Isten orszá­gunkba bort, búzát, békességet, holtunk után lélek-üdvösséget. Di­csértessék a Jézus Krisztus! Ezt az éneket én írtam 1937-ben. Dallamát is én állítottam össze. Ezt azért tettem, hogy újat énekeljünk, mert szerették az emberek azt hallani, ami még nem volt. A karácsonyi ünnepek alatt megtárgyal­ták a faluban, hogy ki énekelt újat és szebbet. Hogy közkedvelt le­gyen, nem árultam el, hogy én írtam, mert az irigyek leértékelték volna. Hiú nem voltam, de az boldoggá tett, hogy megszerette min­denki és énekelték szívesen, mert új volt. Még két éneket állítottam össze egy régi, nekem kedves dallamra: 190. Csillogó karácsony éjszakáján, Ott sír «a kis Jézus szalma ágyán, Egy rossz istállóba', barmok között, Angyal sereg száll a feje fölött. Kántálás alkalmával szoktuk azt is énekelni, hogy „lm a szép szűz pólyácskába köti gyermekét..." Az utolsó két sort megismétel­tük a végén, ez jelentette a befejezést. A gazda ebből tudta, hogy most már kell vinni a bért, a diót. Ezután „szerencséztünk" ezt mond­ván: Szerencsés ünnepeket kívánunk maguknak! Több jóval, keve­sebb búval mulattassék Krisztus Urunk születése napján! Adjon is­ten országunkba bort, búzát, békességet, holtunk után léleküdvössé­get! Dicsértessék a Jézus Krisztus! Ének után megkérdezték az ablakon körösztül a háziak: — „Há­nyan vattok?" — Felelik: — „Hárman". Ezt azért kérdezték, hogy a kántálok bérét kellő mennyiségben hozzák ki. A vicces gazdag hec­celésből megkérdezte a kamaszkorúakat: — „Hányan vattok?" — Felelik: „Hárman". A gazda válasza: — Annyi felé szaladjatok! Bosszúból a gyerekek rázendítenek: — „Óh, mely boldog és szerencsés óra" — helyett — „Óh, mely bolondok vannak odabenn" — és el­szaladnak. Másik csapat kiált az ablakon: — „Köll-e maguknak an­gyali vigasság?" — „Nem köll!, most mondták!" Így bánattal távoz­nak tovább a másik ház ablakára (Ének) : 319

Next

/
Oldalképek
Tartalom