Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Telik a gúnártarisznya Legénybandák 191. Vajon kedves pajtás, imi történt ma, Mit jelent éneklő angyal szava, Egy gyermek született, magára testet vett, Isten fia. Mégis, mit tudsz e csodáról, Egy szűz, férj nélkül lett fiáról, Szentlélek szállott le, szentírás írja le Oktatásul. Kérlek ezt mind mondogasd el, Ki (munkája, magyarázd el, Magam sem tudhatom, mer' meg nem foghatom, Pajtás hidd el! Ember, ennek csak örvendjél, Isten rajtad könyörülvén, Szent fiát elküldte, lelkedet megmentse A pokoltól. Ezeket is dióval vendégelték meg a szerencsézés, vagyis jókívánságok után. Régen gunártarisznyát akasztottak a nyakukba a gyerekek és abba gyűjtötték a diót. Volt olyan karácsony, hogy fél zsák diót is szétosztottak a kántálóknak. Csak a nagyon fukar család nem fogadott kántálókat. Sajnálta azt a kis diót! Volt olyan ház is, ahová nem is szívesen mentek a kántálok. Ez már nem valami jóérzés lehetett nekik. Három-négy lány, vagy kettő járt együtt énekelni. Az egész falu fiatalja, menyecskék, sőt 40 évig asszonyok is. A legények külön jártak kántálni, 15—20 fővel, bandástól. Már adventkor kezdték az énekpróbát. Egymás istállóiban gyűltek össze próbálni. (Mai kifejezéssel élve ez volt a klubszobájuk.) Hangszereik nemigen voltak, ezért mindenfélét felhasználtak, amit meg tudtak szólaltatni. Jó acélpengésű kapa vagy törött kasza megtette, amit egy másik fémdarabbal pöngettek. Volt nekik csengőjük, és dobjuk is. Mikor disznót öltek télen, a hólyagját félretették, abból csináltak do136. 320