Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

147. Nincs én nékem jobb tanyám, Három akó borom van, Mint a babám udvarán, Mind a három csapon van, Leterítem a subám, Olyan édes, mint a méz, Odavárom a rózsám. Ki kit szeret, arra néz. 148. Sej lagzi, lagzi, lagzi, lagzi lakodalom, Nálunk is lesz, de sej, haj ha én azt akarom, Levágatom de sej, haj a rozmaring erdőt, Sej verje meg az Isten a hűtlen szeretőt. 149. Sej haj liba, liba, liba, liba sárga lábú liba, Hivatalos vagyok a lagziba, Mit ér nékem az olyan lakodalom, Sej, haj akibe ja, akibe ja babám a menyasszony. 150. Szagos a rozmaring, Édesanyám voltál, Szagos a rozmaring Édesanyám voltál, Földre hajlik az ága. Mért nem tanítottál, Gyere kisangyalom, Gyönge vessző voltam, Gyere kisangyalom, Gyönge vessző voltam. Üljél az árnyékába. Mért nem hajlítottál, Nem ülök nem, nem ülök. Hajlítottál volna, Rozmaring árnyékába. Ráhajlottam volna, összegyűröm ruhám, Erre az életre, Fehér vasalt szoknyám. A betyár életre, Megver az édesanyám. Nem jutottam volna. 151. Kerek ez a zsömle, Mit ér, ha szeretlek, Nem fér a zsebembe, Ha el nem vehetlek? Kétfelé kell vágni, Fordulj hozzám rózsám, Ügy kell megpróbálni, Csókold meg az orcám, Hátha beleférne. Százszor egymás után. Ezek lakodalmas nóták, ezt nem is éneklik sehol máshol. Ügy hagyták örökségbe ránk az ősszülők. Szertartás-formában élünk vele. Minden jeles ünnepnek megvan a hozzáillő éneke, amit más ünnepen nem énekelünk. Ezeket a dalokat se, csak a lakodalmi meneteken. Amikor hazaértek a menyasszonnyal, már várták őket. Nem üt- A menyasszony legekkel, hanem szeretettel. A kapu előtt megálltak és énekelték: fogadása 152. örömanya, adjon Isten jóestét, Elhoztuk már ezt a barna menyecskét, De nem azért hoztuk el, hogy szeressék, • Az anyósa könnyebbségét keressék. Kiabáltak is: örömanya gyere ki, Vár a menyed ideki. ijjújújújú! 229