Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

A menyasszony elé tesznek egy vödör vizet, azt fel kellett rúgni. Azt figyelte mindenki, hogy rúgja fel- A seprőt is keresztbe teszik előtte, azt át kellett lépnie. Ezek mind a szoktatáshoz fűződtek, hogy megszokja az új környezetet. A víz kiöntésével elérik, hogy ne járjon sokat haza, mossa el a víz a nyomait, amin odament. Felejtse el az otthoni gyermekemlékeit, ott legyen otthonias, házias. El ne hagyja a férjét, még ha fát vágnak is rajta. A seprőt azért kell átlépni, hogy ne fogjon rajta az átok, rossz nyelvek, irigyek. El tudja söpörni a rosszindulatú emberek véleményét, kitartson jóban és rosszban. A fogadott vőfények ügyes mozdulattal berohannak a menyaszszonnyal a cselesznek alá. Ez a cselesznek a kürtő, ez volt a régi szabad konyhákban. Átölelte a vőfény a menyasszonyt és az állát felemelte, ezekkel a szavakkal: — „Nézzél csak fel a kürtőre, azon körösztül a csillagos égre. Többé soha nem gondolsz másra, nagyon boldog leszel a házasságba." — Utána a menyasszony megölelgette az új mamát és a papát. Bevitték a szobába, megvendégelték az egész kíséretével. Az egyik nyoszolyólány, aki elkísérte, az a patrónája. Az áll a menyasszony rendelkezésére, vacsora alatt ő szedi az ételeket az ifjú párnak. Ellopják A vőlegényes háznál most közösen mulat a két lakodalom minaz arany- den vendége- A menyasszonyt már nem szabad felkérni táncolni senbárányt kinek, ö már csak a vőlegényé. A násznagy bírsággal, pénzbüntetéssel sújtja azt, aki mégis bátorkodik az ilyesmire. Jön is olyan vitéz, aki elkéri a vőlegénytől. Az udvariasan átadja. Folyik a tánc, a közönség kíváncsian figyeli a fejleményeket. Kitör a botrány, kiabálnak a hangoskodó emberek. — „Rabló van közöttünk, ellopták az arany bárányt, násznagy uram! Vőfény uram, vasra a csavargót!" Jön is a vőfény tele daccal, hoz egy durva kerékkötő láncot, azzal kötözi meg a ..rablót". Itt is ügyeskedik mind a két fél, a táncos úgy forog, hogy ne férjen hozzá a vőfény. Mindig a menyasszonyt fordítja a vőfény felé. örá pedig a vőfénynek kell vigyázni, hisz őt menti a rablótól. 230