Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

145. Fehér galamb száll a házra, Fehér galamb a háztetőn, Édesanyám Isten áldja, Elvisz engem a szeretőm, Köszönöm a szívességét, Búbánat lesz az életem, Eddig való nevelését. Az uramat nem szeretem. Édesanyám az az oka, Hogy az uram ilyen buta, Ha lefekszek is melléje, Átkozom is mindig érte. Elindul a vőlegény, viszi a menyasszonyát nagy ribillióval. Amikor haladnak az úton, ugyanúgy kiabálnak, énekelnek, mint az esküvői menet alatt. Vannak huncut menyecskék, akik olyanokat mondanak, hogy a kutya sem enné meg, mert megveszne tőle, pl. : Üvegajtó, f akilincs, Álljunk meg az út közepén, Vőlegénynek farka nincs! Hadd hugyozzon a vőlegény! Ezalatt énekelték : 146. Rozmaringot megcsípte ja hideg dér, Meghalok babám a szép szerelmedért, Nem lesz nyugta a szívem fájdalmának, Még menye nem leszek édesanyádnak. Rozmaringnak sűrű, apró levele, Irigyemnek ragadjon le a nyelve, Irigyemnek nem kívánok egyebet, Sose lássa meg a csillagos eget. 228