Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Drága édesanyám szívem majd megszakad, Tenéked mondanám legszebb búcsúszavam, Tudom, hogy szerettél féltőén neveltél, Áldjon meg az Isten minden jó tettedért, Megköszönöm szépen anyai jóságod, Velejáró sok-sok nehéz fáradságod, Kedves édesanyám engedj hát szárnyamra, Áldásod kísérjen a nehéz utamra, Mert most fordul az életem örömre vagy búra, Isten áldjon benneteket, csak ezt mondom újra. Hosszú az én utam, amelyre indulok, Kedves testvéreim, pajtásaim hozzátok is fordulok, Szívem fájdalmába néktek búcsút mondok, Vőlegényem két karjába sírva belehullok. Induljunk el tehát az Isten nevébe, Ö kísérjen engem egész életembe. Ijjújújújújújú! Ének: 144. Köszönöm anyám, hogy felneveltél, Értem annyi könnyet kiejtettél, De én áztat vissza nem szolgálom, Áldjon meg az Isten azt kívánom. 227