Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)
Ezeket a játékokat édesanyámék nagylány korukban is játszották böjt alatt. Én is szerettem a libáknál játszani 13—14 éves koromig nagyböjt alatt is. Szüleim gyermekkorában túl szigorú volt a nagyböjt, ezért a nagylányok és legények csak ezekkel a játékokkal szórakozhattak. Táncolni, mulatozni nem lehetett. A gyermekek viszont bármikor eljátszhattak, mert a felnőttektől lestek el. Húsvét után a gyerekek a libáknál és az utcán játszottak. Azért gyermekjáték, mert ők bármikor élhettek vele, de a nagylányok csak böjt alatt. A nagylánykor abban az időben 12 éves korban kezdődött. Húsz év után a vénlányok sorába került, aki nem ment férjhez. A 11—12 éves gyermeknek már adtak a szülők könnyebb házi munkát. Nem is szerette a szorgos szülő, ha gyermeke ebben a korban az utcán játszogatott, vagy koncsorgott (csavargott). Ha libát őrzött valaki 13—16—20 éves korban, ez nem volt szégyen, mert a megélhetés egyik fontos eszköze volt. A 20 éves lány nem ült egész nap ott a libák mellett, csak meglegeltette őket, megfürdette, utána hazahajtotta. Már a 12 évesek is ebben a formában végezték. Ha kint kellett ülniük, akkor vitték a kézimunkát. Egymástól és az idősebbektől tanultak varrni, horgolni. Zsebkendőket horgoltak körül, vagy hímeztek, ami azután a staférunghoz kellett. Ezek elkészítésére igen sok idő ráment. Az első munka még nem került a staférunghoz, az nem volt minőségi, csak a későbbiek. Húsz-harminc zsebkendőt kellett betenni egy lánynak a sublótba. Azt keményre vasalva hordták a kezükben. Amikor legény udvarolt neki, akkor 59. Staférungkészítés a legelőn 163