Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

annak is a kislány adta a zsebkendőt, sőt kettőt is egyszerre. Egyet keményre vasalt, amit dísznek tartott a legény a zsebében, másikat puhára vasalta és úgy adta használatra. Minden szombaton kicserélte őket. Bizony, erre már 12 éves kortól kellett készülni. Az ügyes kislány a libáknál elkezdte a munkát. Ott volt ideje bőven, reggeltől estig. Emlékszem rá, a nagylányok mennyit hímezgettek, még a tarlón is. Csúzi JuUs, Pap Margit deréktáji lányok voltak, a falu közepén laktak, de a tarlón találkoztunk velük, mert egy dűlőbe volt az egész községnek a kalászos vetése és így egy helyre jártunk a libákhoz is. Ott varrogatták a jegykendőjüket. Ezek gazdagabban voltak hímezve, mint a zsebkendők, s benne volt a legény nevének a kezdőbetűje is. Nagyot láttam ebben a cselekedetben. Átfutott a gyermeki gondolatomon, hogy vajon boldogok-e most ezek a lányok? — Azok lehettek, mert énekeltek mindig. Nagyon szépen tudtak énekelni mind a ketten. Olyan jó volt őket hallgatni! Nyári estéken csak úgy zengett a falu. Egymás után jöttünk haza. Mindenki a maga libacsapata előtt jött, mert a libák este sietnek haza, szinte rohannak. Lerázódott volna a begyük, ha hagytuk volna szaladni őket. Bárhonnan jöttünk, a falu felé tartott a sok-sok libabanda. Érdekes volt nyárestén, egész porfelhőt vert a sok liba, meg a gazdája. De nem fitymált senki, annál jobban énekelt, mindenki a maga módja szerint. Én is szerettem dalolni, de élvezettel hallgattam másokat is. Hiszen az öreg nénik úgy is mondogatták: — „Aki szépen énekel, az kétszer imádkozik" — ezzel fejezték ki az elismerésüket azok iránt, akik szépen énekeltek. Jó érzés volt öreg nénikkel libákat őrizni, olyan sok szépet meséltek az ő gyermekségükről. Amit nem tudtam még, azt megtanultam tőlük. Sok nótát tanultam, minden után érdeklődtem, ők pedig szívesen mesélték. Most is eszemben van. Kovács Istvánné Csúzi Julis nénivel együtt voltunk a libáknál. Igen bőbeszédű volt. Nem is kellett sokat kérdezgetnem, mondogatta magától, a lányságát, ügyességét, pontosságát és még arra a nótára is megtanított, hogy: 91. Zöld a répa, zöld a petrezselyem, Meghűlt a babámban a szerelem, Nemcsak meghűlt, hanem meg is fagyott, Betyár világ leölöm magamat. Felszállott a kaikas a meggyfára, Felvitte ja gyűrűm a szájába, Hozd le kakas, hozd le a gyűrűmet, Sajnálom a régi szeretőmet. Azér', hogy én ijjen piros vagyok, Ne hidd babám, hogy festem magamat ! Piros vagyok a rózsám csókjától, Mint az alma ja fényes napsugártól. 164