Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

raktunk egy nagy zsebbel. Ez volt a vasárnapi, illetve a tavaszi csemege. Fehér hímzés Nagyhétre már készen álltak a keményre vasalt ruhák, slingelt vállkendők. Mi nyakravaló kendőnek hívtuk. A fejkendők is slingelt madériával díszítettek, tiszta fehérek voltak. Mi csak ezt szerettük, ezt tartottuk magyarosnak. Piros nem is volt benne, csak a nevünk két első betűje, meg egy ötágú korona. Ez valami jobbágysági maradvány. De volt olyan öreg néni, hogy a királyi koronát látta benne. Ezt az összes Galga-völgyi magyar falvak viselték. E nélkül el se készítettek még egy zsebkendőt sem. Galgamácsa körül van véve szlovák községekkel. Azoknál ez nem volt, csak a színes hímzés. Valószínű, hogy valaminek a jelképe volt ez az ötágú korona. Ruhakeményítés Nálunk a legények ingje is lukhímzéssel volt díszítve. A lányok félinge is. Minden kőkeményre volt vasalva, a hétköznapi fejre való kendők is. Azok fehér kanavász kendők voltak, kék, zöld, rózsaszín, sárga, piros, lila kockákkal. Beköttük azt a keményre vasalt kendőt, úgy állt, mint a huszárcsákó. Levettük a fejünkről, mint a kalapot, úgy helyeztük el az ágy tetejére. Ha mentünk valahová, feltettük a fejünkre, már nem kellett igazítani, jól állt. Ahol volt két lány egy menyecske, négy-öt kendő ült a szobában a vetett ágyon. Ügy néztek ki, mint a sátorok űrnapján. Én hoztam be és tértem át a színes hímzésre. Haragudtak rám ám érte az idős szülők. Ügy zsörtölődtek: Menj a fenébe azzal a tarka tótos rózsákkal. Sógornőmnek írtam az első tarka pruszlikot kb. 1936ban. Néki a szomszéd községből udvarolt a férje, azok szlovákok voltak és ő odaigazodott ezzel is. Utána többeknek is rajzoltam, színes motívummal, sőt saját részemre is sok mindent. Húsvétra igen nagy lelkesedéssel készítették a lányok a keményre vasalt ruhákat. Pl. az alsó fehér szoknyákat, amit a tavaszi nappal 138