Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

fehérre szárítottak a mosás után. Keményre vasalták, még bóraxot is tettek a keményítőbe, amit üzletben vettek, hogy keményebb legyen és csörögjön, ha beráncolják. Csak az volt a hibája, hogy megsárgította a ruhát. Ezeket a menyecskék is hordták addig, míg a gyerekek nem vették el az idejüket. 77. Nemsokára menyecske lesz ebből a lányból, Kerek konytot csavarnak a hajából. Büszkén megy a templomba, Csörög rajta a vasalt szoknya, Ha hazamegy Marika, Jó megveri az ura, Lányok ne menjetek férhez de soha! Bizony sok munka volt öt-hat szoknya beráncolásával. Általában fodrosak voltak a fehér szoknyák, 16—20 méter volt az alja. Amellik lány summásnak szegődött, az csak esti órákban tudta elkészíteni, éjfélig is ráncolgatták őket, énekszóval : 78. Édesanyám, ki a kislány ha jén nem, Ki ráncolja be a szoknyám, ha jén nem? Ráncolom a fehér vasalt szoknyámat, A babám vállán kialudom magamat. Este késő, tizet ütött az óra, Jaj de szépen dalolnak a faluba', Én dalolok, mert nem tudok elaludni, Fáj a szívem a szerelem megöli. Nagyszerdán már ki voltak a napra vagy az ágy tetejére rakva, hogy keményebbre száradjanak. Nagycsütörtök már mély hangulatú volt. Mindenki lélekben böj- Keresztútjárás tölt. Készültek az esteli keresztúti járáshoz. Mint kislány, emlékszem, hogy édesapám becsavart a gubába és kivitt a kapuba, ahol a gyertyás menet ment el a házunk előtt. Majd amikor felnőttem én is jár139