Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

39. Ezek után jött a szép nagyhét. Nagyban készültek a lányok a hús- Nagyhét véthoz. A virágos kiskertben el volt már vetve minden, mert azt virághéten kellett elveteményezni, hogy szép legyen egész évben. Virághét a nagyhét előtti hét volt. Azért öltöztünk virágvasárnap virágos ruhákba, mert az egész ünnepnek ez a jelképe. Még a vasárnapi körmenetben is virágos barkát kaptunk, amit meg is szenteltek. Édesanyám abba a szobába nem engedte bevinni a barkát, ahol ült a lúd vagy tyúk, éppen úgy, mint a csorbókát vagy sári virágot. A szentelt barkának nagy tekintélye volt, ezért el is tették az első szobába. Ha nyáron nagy zivatar volt, s már látni lehetett közeledni a sötét förgeteget, azonnal a tűzre tettek a barkából, azzal a hittel, hogy meg fog szűnni a heves zivatar. Ha jégeső esett, azonnal kitették a szénvonót és kenyérsütő lapátot, ezt is azért, hogy álljon el a jégeső. (Igen tiszteletben tartották a kenyérsütő lapátot is. Sok mindenhez hittel felhasználták.) A lányok mázolták, meszelték, tapasztgatták a falakat, a padot, mely az ablak alatt állt egész nagyhéten. Ez a padka földből volt, az ablak alatt, közvetlen a fal tövében. Erre ültek ki vasárnap az idősebb szülők és a szüleink ebéd után, amikor labdáztunk két óráig. Két órakor megkondult a harangszó, amely a litániát jelezte. Haza kellett menni, öltöztettek bennnüket a templomba. A legények is ott voltak hiánytalanul. Litániáról kijöttünk, átöltöztünk, újból mentünk labdázni. Szüleink sütöttek rostán kukoricát egész vajlingokkal és kiültek vele a padra. Ezt mindenki termesztette magának. Mi is 137