Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

72. Kis kacsa fürdik aranyos tóba, Anyjához készül Lengyelországba, Tarka a tolla, síkos a lába, Fordulj be, fordulj be aranyos Mariska ! Bújócskáztunk is, egyik legény volt a hunyó. Megszabtuk, hogy Bujócskázás meddig szabad elmenni bújni, ötvenig számolt a hunyó, addig el kellett bújni mindenkinek. Akit először megtaláltak, az hunyt a következő játékban. Volt még egy ehhez hasonló játék, csak itt icsicsapatoztak. így Icsicsapatozas is hívták a játékot. Ugyanúgy kellett bújni, csak itt figyelni kellett a hunyót. Amikor az 50-et kimondta, elindult a várból keresni az elbúj takat. Várban hunyt a hunyó, a vártól jobbra-balra lehetett bújni, ha a hunyó lefele ment keresni, akkor akik felfelé bújtak el, lopakodva, bújva jöttek a vár felé. Ha észrevette a csősz, hogy jönnek és felismerte az illetőt, rohant a várba, hogy leverhesse. Az is szaladt, akit meglátott, mert ha jobban futott, ő ért le előbb, leverhette a hunyót. Icsicsapat Kuruc Jóska — kiáltotta — és a tenyerét a gátra verte. Akit előbb vert le a csősz, az lett a hunyó. Mindenkit le kellett verni, meg kellett keresni. Még igen szerettem halászatot játszani. Ehhez szöveg nem fűző- Halászat dött, csak cselekményből állt. Két erős legény volt a halász. Meg volt jelölve a felső vár és az alsó, a halak mi lányok voltunk. Kétoldalt álltunk, ott is volt egy pihenővár, mert az alsó elég távolra esett. Nagyon nagy volt a védekezés, hogy hálóba ne kerüljünk. Akit megfogtak, az a háló terjedelmét növelte. Kezét nem volt szabad használni a halásznak, csak keríteni lehetett. Amikor kibővült a háló, utána nehéz volt a menekülés. Ezeket a játékokat a gyerekek nappal, a fiatalok este játszották, nagyböjt alatt. Más szórakozás nem volt a fiatalok részére. 133