Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

így, ezekkel a játékokkal tellett el a nagyböjt. Ügy a fiataloknak, mint a gyerekeknek. Egy-egy nótácskával végigvonultunk a falun olykor: 73. Galga parti kisleány, Gyere játal a Galgán, Gyere átal, átal a Galgán, Megcsókollak a partján. Nem megyek én, nem megyek, A legénytől félek én, Ne félj tőlem, hisz nem bántalak, Subám alá takarlak. Böjti napok Böjti ruha Olyan lenyűgözöttek voltunk a nagyböjt alatt, alig vártuk, hogy leteljen. Az egész falu feketében járt, még a gyerekek is. Hétköznap is. Meg volt mindenkinek a böjti ruhája. Már 10 éves korban úgy készítették, hogy legyen erre a célra később is. Bár minden vasárnap másikba járhattunk volna! Hét vasárnap volt böjtbe, két ünnep. Egyik gyümölcsoltó Boldogasszony, másik egy fogadalmi ünnep volt, március 23-án. Leégett a falunk 1838-ban, mint ahogy már leírtam. Akkor megfogadta a falu, hogy 100 évig megünneplik ezt a napot. Még én is ünnepeltem. Ezen a két ünnepen, gyümölcsoltón és égés napján kékbe, zöldbe öltöztünk. Utána jött a virágvasárnap, akkor szintén vettünk kék szalagot, zöldet, vagy fekete alapon színes virággal díszített ruhát. Fekete kázsmírkendőt, piros koszorúval. Fekete posztószoknyát színes virággal. Vigasztaló volt, hogy már csak egy hét a nagyböjt. Ez a nap, a virágvasárnapja volt ám a testi, lelki felszabadulás napja. Böjti ételek Régen az ükapáink még szigorúbb böjtöt tartottak. Szüleimtől hallottam, hogy az ő nagyszüleik negyven nap csak sóban, vízben főtt krumplit, egy szelet kenyeret naponta és a kisze ételt ették. Nyáron szedegették a gombát, megaszalták, böjtre tárolták. A kiszét valahogy rozsból pállították. őszintén bevallom, nem is érdekelt az összeállítása, így nem tudom pontosan le sem írni. Fontos az, hogy ezt fogyasztották általában. Ezért várták a húsvétot, hogy jön a sonka, amit sódarJancsinak neveztek el. Keresztjárás Pénteken, nagyböjt alatt a falu végén álló kereszthez mentünk énekelni. Vásároltunk gyertyát és amellett végeztük a nagyböjti szertartást. Igen mély hangulata volt ennek a dolognak. Egyszer azért, mert szüleink és a falu idősei elismerését kaptuk, ami nagy szó volt. Nem úgy volt, mint manapság, hogy a fiatalok nem veszik figyelembe az idős korosztályt. Akkor az volt a szent, amit ők jónak találtak. Mi ki is kértük az ő véleményüket. Tehát a pénteki programunk igen szép és megnyugtató volt. Az egész község katolikus volt. lelki és vallási kötelességet cselekedtünk. De mellette nagy tekintélyt is elért az előénekes lány. Általában minden községben van előénekes asszony, aki vezeti az ájtatosságokat, elöl énekel, a többi utána. Erre 134