Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Ha valakinek lába, keze hasogatott, pisis ruhát kötöttek rá. Aki sárgaságban volt, fehér kutyaszart (nem a kutya volt fehér) főztek tejbe, megitatták vele, meg a nyakába is kötötték egy zacskóba. Akinek csontbetegsége volt, gyenge volt a csontja, vagy fehér, sápadt volt, madárpiszkot szedtek a kútrovásról, s ezt teába téve fogyasztotta. Gyulladás elleni Még egy jó módszert én most is folytatok, és szentül merem szerek állítani és ajánlani, nagyon jó és olcsó. Ha valaki megszúrja a körömalját vagy bármit úgy, hogy az gyulladásba kerülne, sürgősen hajszálvékony szalonnaszeleteket szeljen, de füstöltet. Áztassa be tíz percig ecetbe, tegye rá a sebre. Tíz perc múlva nem fog fájni, bármennyire is lüktetett. Ki sem gyűlik, fel sem kell vágni, olyan gyönyörűen kipucolja. Ilyen szúrásra jó az érett paradicsom is. Ez megelőzi a gyulladást. Egy kislány, az én kislányom barátnője volt. Libáknál játszott báburongyokkal, azokat varrogatta. Egyszer a libái kárba mentek. Szaladt utánuk és beleugrott a varrótűjébe, ami ketté is tört, illetve beletörött a lábába. Nagy fájdalmában rohantak az orvoshoz vele, az fel is vágta, de a tűt nem találta benne. Utána is nagyon fájt. Sírt, jobban mondva ordított a kislány a fájdalomtól. Estefelé még rosszabbul lett, feldagadt neki a lábszára. Valaki ezt javasolta nekik, hogy füstölt szalonnát ecetbe áztassanak be és kössék a sebre. Kénytelen volt az anyja rátenni, hogy gyógyuljon már valamit, mert nagyon fájt a gyerek lába. Amikor rátette igen sinkogatott az ecettől, de 3—4 perc múlva megszűnt a nagy fájdalom. El is aludt a kislány, késő reggeli órákig. Reggel az anyja levette a kötést. Mit látott? — a fél tűt, amit az orvos sem talált meg. Kiszívta néki a szalonna. Ki is vették a tűt, be is mutatták az orvosnak. Az ecetes túrót is sokan használják szúrt, vagy vágott sebekre. Tehéntúrót összekevernek kevés ecettel, s ezt rákötik a vágott, vagy szúrt sebre. Nem fog meggyűlni, és rögtön beheged. Még van egy jó tapasztalata és igen jól bevált dolga apámnak, ha valaki leforrázza kezét, lábát vagy bármilyen testrészét. Abban a pillanatban, amikor a forrázás megtörtént, disznózsírral azonnal bekenni, és igen alaposan besózni azt a felületet, ahol le van forrázva. Tizenöt percig érez még egy kis égési fájdalmat, de tovább semmit. Ezt a sót egy fél óráig rajta kell hagyni, utána le lehet mosni, még csak fel sem hólyagzik. Szemmel verés Mesélték szegény szüleim, hogy orvos kevés volt, de annál több gyógyítóasszony, ahová hordták őket. Minden betegséget szemverésnek tartottak. Mosdatták őket szenes vízzel, mosogatóvízzel. Volt aki imádkozott rája, vagy aki ráolvasott visszakézből. Visszakéz azt jelenti, hogy bal kézzel végezi a mozdulatokat, és nem tenyérrel, hanem kézfejjel. így mosdat, kereszt jel alakban érintve a szemet. A szenes vizet a következőképp készítették: Egy tányérba kevés vizet öntött az illető, a seprűből kivett 2 cirokszálat, és a tányéron keresztbe tette. A kereszt által képzett 4 szakaszba a 4 égtáj szerint szentelt vizet csöpögtetett. Közben a világ 102