Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

teremtőjének a segítségét kérve, mondta: Uram, segedelmed kérem, a nagy teremtésed dicsőségére kérlek szabadítsd meg e beteget szenvedésétől, aminek a gonosz, rossz szeme ártott. A tányért odavitte a tűzhöz, kinyitotta a masinaajtót, egy kanállal kivett parazsat és abból a rekeszekbe négyet beleeresztett: egyet-egyet. Az elsőt férfire ejtette bele, a másodikat nőre, a harmadikat fiúra, a negyediket lányra. Amelyiknél a szén leült a víz aljára, abból a rekeszből mosta meg a két szemet visszakézből. Közben, míg a szemet törölgette ezt mondta: Add Uram segítséged! Uram siess segítségünkre! Egy csöppet a nyelvére is tett a betegnek, s utána az egészet a tűzre öntötte, mondván: „A seggibe a szeme aki ártott vele." Még a jelenlevők is mondták: „Égjen ki a szemed!" „Fuss a pokol fenekére!" — A beteg ilyenkor rögtön jobban lett. A mosás után még visszakézből egy tiszta ruhával meg kellett törölni a szemet. Hitték, hogy: az állatokat is megverték szemmel. „Vájja ki a varjú a gonosz szemét!" Ezt mondták a szemmel verőre. Ilyenkor a moslékból seprűvel fröcskölték be pl. a disznót.