Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

az, aki tudatta, hogy jövök magához; vagy hogy elmaradt a múltkori látogatásom. Megeredt az asszony vallomása és regélte sorsát." — „14 éves voltam, amikor egy rosszullét elfogott, de ezt az állapotot elmondani nem lehet. Amikor feleszméltem, azt hittem álom volt. De ez az állapot sűrűn követte egymást. Sokat szenvedtem és látomásaim voltak! Kétségbe ejtők. Rengetegen jöttek felém és kényszerítettek, hogy én legyek az ő közlőjük. Addig kínoztak, míg elvállaltam. Azóta nem szenvedek." — „Helyes férje volt az asszonykának és én megkérdeztem tőle, hogy mit szol mindezekhez a férje? Nagy őszinteséggel válaszolt: — Ö így, ennek tudatával vett engem feleségül és mi nagyon szépen élünk. Kielégítő volt a válasza. Én folytattam a feladatom tovább. Kérdeztem egyebekről, majd felmerült bennem az a gondolat, hogy én is kérdezek a személyemmel kapcsolatban tőle. — Nekem is vannak hozzám tartozó halottak, ezekről is szóljon már, idézze meg őket. Készséggel rendelkezésemre állt, szinte várta is. Egyszer megszólalt: — Tanár úr! Itt jelentkezik egy három év körüli kislány, hófehér ruhában, kék szalag az öve! Ki ez magának? És egy idős férfi áll mögötte. Nekem volt egy kistestvérem, hároméves volt, mikor meghalt. Az idős férfi pedig, akit leírt, a nagyapám volt. Amikor hazamentem, kérdeztem édesanyám, hogy hogyan öltöztették fel a kistestvérem? ö is ugyanezeket válaszolta. De én nem hiszek ebben most sem — fejezte be a tanár úr az elbeszélést. Én is csak azért írtam le, hogy mentsem a vidéki ember őszinteségét, a hite és a hagyománya végett. Igen sok a mendemonda, de ezt szüli valami vagy valaki. Akik vallották, hogy a lélek hazajár, illetve visszajár, csak ilyenből merítették. Halottlátókhoz rengetegen járnak, annak ellenére is, hogy Moldován Domokos filmje teljes fényt derített rájuk. Ismét elmondok egy érdekes dolgot, Karancskeszin élő kedves ismerőseim mesélték (Fekete Istvánné). Édesapjuk halála után ők is elmentek egy halottlátó asszonyhoz. Három testvér indult útra, mert haraggal váltak el apjuktól. A temetés után bántotta ez őket, azért keresték fel a halottlátó asszonyt. De hozzájuk csatlakozott egy másik menyecske is, akinek az ura háborúban volt, mert ez abban az időben történt. Ennek híre ment a faluban, hogy ők hová készülnék, ezért még öt cimbora is akadt. Nagy zivatar járt feléjük azokban a napokban, és egy mezőn dolgozó 21 éves legénykét a villám agyonütött. Egy szem fiú volt, az édesanyja teljesen összeroppant bánatában. Eltemette a fiát, de utána a fájdalom nem könnyen múlott el. így ő is elment velük a halottlátóhoz, hátha tud vele beszélni az asszony. Vonattal mentek. Az állomás igen messze volt a falutól, hosszan kellett gyalogolni. A falu szélén, a határban megpihentek. Arról beszélgettek, hogy ki mit kérdez, és hogy mit fognak adni fizetségül. Egyikőjük se többet, se kevesebbet. Mivel tudták, hogy az semmit el nem fogad, azt latolgatták, hogy hogyan lehetne titkon, ügyesen ezt megoldani. Az a menyecske, aki a férje után szeretett volna érdeklődni, igen eleven egyén volt. Egész úton viccelt velük, nem hitt az ilyen jóslatokban. De a kíváncsiság vitte őt. Humoros 96