Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 2. Cegléd az Árpád-kortól a török kor végéig (Vass Előd)

szűnésének ceglédi tanúbizonyságát szolgáltatja. Az új hit a Duna—Tisza közi három hász-város közül maradéktalan győzelmet csak Cegléden és Nagykőrösön aratott. Kecskeméten a katolikus vallás a török kor végéig fenn tudott maradni. A ceglédi értelmiséget az említett papokon kívül még a három defterben szereplő deákok képviselték. A „deák" szó mindenekelőtt az iskolázott embert jelentette (literátus), akik azonban lehettek kereskedők, városi jegyzők vagy tanítók is. Cegléden 1562-ben három deákot vettek számba a törökök, akikről csupán gyaníthatjuk, hogy a protestáns iskola tanítói lehettek, s talán egyikükmásikuk a város jegyzője volt. Az 1555—1592 közötti időszakban tíz ceglédi deák járt a wittenbergi vagy a heidelbergi egyetemre. Közülük Czeglédi György, Nagyvárad prédikátora lett. Czeglédi János Túrkevén működött. Több más ceglédi deák irodalmi tevékenységéről is tudunk. Adatok említik, hogy Czeglédi Gergely 1589-ben iratkozott be a debreceni kollégiumba. Viszont 1595-ben Veresmarti Mihály került Debrecenből Ceglédre, rektornak, az 1570-es évektől már reformátussá lett korábbi evangélikus iskolába.

71 Az elhalt Szikra Borbás 100 juhval rendelkező ceglédi gazda, Imre és Pál nevű testvérének az egri várba való szökéséről az 1559. évi defter feljegyzése tudósít. Az egri várban katonaként szolgáló ceglédiek, tehát fenti feljegyzésből valószínűsíthetők. A Pozsonyban 1541 óta élő klarissza apátnőnek csak az 1557. évi török békekötés után sikerült Ceglédről valami adójövedelmet megszerezni. Azonban akkor is csak úgy, hogy jobbágyainak adótartozásait egri lovastisztekre bízta, akik a jövedelem bizonyos hányadáért azt behajtották. Bakóczy Katalin apátnő 1560-ban a ceglédi adójövedelem beszedésével újólag Gémes Ferencet és Bellény Albertet, egri lovastiszteket bízta meg. Azonban az újonnan kinevezett jövedelemkezelők a megbízásukat nem tudták maradéktalanul véghezvinni, mert más társaik a korábbi években is adót szedtek Cegléden, s most azt nem akarták átadni. Erre I. Ferdinánd király Bécsben 1560. máj. 18-án kelt parancsában Verancsics Antal egri püspöknek, aki az egri várban lakott, kötelességévé tette, hogy az apácák megbízottjainak adja át Cegléd körüli birtokaik kezelését. Láthatjuk a továbbiakban is, hogy Ceglédet az 1560-as években már az egri várhoz bonyolult és sokszálú személyes kapcsolatok fűzték.

72 Az óbudai, de akkor Pozsonyban élő klarissza apácák azonban ceglédi adójövedelmüket az 1580-as évekig maradéktalanul nem birtokolhatták. Ez ügyben II. Miksa király, az apácák kérésére, 1573. nov. 23-án, Ungnád Kristóf egri kapitányhoz küldött parancsot, hogy ceglédi megbízottaikat (officiales) működésükben katonái ne akadályozzák. Azonban a királyi parancsnak nem sok foganatja lett, mivel az apácák 1575. fébr. 3-án a királyhoz újabb beadványban kérték a védelmét. Ugyanakkor adták elő, hogy Thassy Pál rabló és gonosztevő emberei (vagos et maleficos homines) Ceglédet jogtalanul sarcolták meg. Az üres házak után is adót szedtek. Tehát a beadvány szerint a jogtalanságokat az egriek a ceglédi adóegységek számának önkényesen magasra emelt megvonásával követték el.

73 Az apácák törekvéséről, hogy Cegléd hász-városban képviseletükben saját tiszttartójukat minden törvénnyel és jogokkal élve tarthassák, az 1575. ápr. 25-én, Bécsben kiadott oklevélből szerezhetünk tudomást. Ennek ellenére ügyüket tovább bonyolította, hogy Pixendorfi Rueber János felső-magyarországi főkapitány Simon Antalt egri alkapitánnyá nevezte ki és javadalmazására Ceglédet jelölte ki. Erre az apácák akkori tiszttartója, Sárközy Mihály és Simon Antal alkapitány között fellángolt a torzsalkodás. Rudolf király 1577. nov. 4-én kelt parancsa Rueber János főkapitányhoz és Kolonich Bertalan egri kapitányhoz Simon Antal visszahívását és az apácák ceglédi földes-