Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 2. Cegléd az Árpád-kortól a török kor végéig (Vass Előd)

úri jogának védelmét írta elő. Azonban Simon Antal csak a következő, 1578. jan. 29-én kelt királyi parancs hatására mondott le Ceglédről, s így a tizedek és a dikaadó kivételével a földesúri jövedelmek ismét az apácák birtokába kerültek.

74 A közben az 1570-es években újra megtelepült Nyársapáti új földesura a Zeleméry család lett. Zeleméry Miklós pert indított az apácák ellen a ceglédiek szénahordása miatt, mivel azt Nyársapáti határából vitték. Az ügyben az egri káptalan mint nyomozó hatóság járt el. Az így, 1571. ápr. 2-án felvett jegyzőkönyvet 1571. szept. 17-án Egerben, Heves és Külső-Szolnok vármegye hatósága átírta: „...Vince Lukács a ceglédi apácák jobbágya eskü és hit alatt ezt vállá, hogy az keresztes hadtul fogva tudom hogy az hármas határig mind az Nyársapátihoz bírták, de mikor Werbőczi bírta mind Nyársapátit, mind Abonyt, akkor kertek voltak..." Tehát Vince Lukács 1514-től ceglédi lakos volt, s így biztosan tanúsíthatta a ceglédi határhasználatban látott ólaskerteket.

75 A kettős adóztatás problémájához tartozó sajátos körülmény a két adószedő fél ceglédi találkozása volt. Kollonits János Bertalan egri főkapitány, Kara Ovejsz budai pasához, Egerből, 1579. szept. 9-én írott levelében válaszolva a pasa korábbi tiltakozására a ceglédiek felől említi meg, hogy embereire a ceglédiek harangot húzattak és puskával támadtak. Két törököt kiszabadítottak és a lovaikat elvitték. Ugyanezt az esetet Kara Ovejsz pasa, Ernő főhercegnek, 1579. szept. 20-án írott levelében másként adja elő: „...az szolnoki bektől, valami dolgoknak meg jelöntésére jő volt ide hozzánk, két lovas török, kik mikor elestvelöttenek volna, Cegléd városába be münnék és száltanak meg a bíró házánál (...) azonban az egriekben ottan lévén az házra rohannak, lovaikat marhájukat szerszámokat elviszik, ő maguk nehezen megszabadulnak, azonban nekünk panaszkodnak, hogy az cöglédi bírák attak volna kézben őket...". Tehát mind a két félnek voltak támogató hívei Cegléden.

76 A kettős adózás konfliktusokkal terhelt helyzetében Ceglédet 1578 után már a klarissza apácák tiszttartója irányította. Az apácák 1584. évi utasítása a ceglédi tiszttartójuk részére, a földesúr, az ispán és a hász-város jogviszonyát szabta meg. Dóba Jakab tiszttartó jövedelmeinek felsorolása után a kötelességévé teszik: „ .. .hogy a várost minden szükségekben minden háborgató népektől tehetsége szerint megoltalmazza ...", Budai Ilona apátnő a tiszttartóval kötött éves szerződésben magának adóba kikötötte az évi 300 Ft-ot Szent György-napra ajándékkal, vagyis lóval, szőnyeggel, paplannal és hat vég török gyolccsal együtt való felszolgálását. Ugyanekkor Cegléd önkormányzatának szabályzására a következőket rendelte el: „... haggyuk erősen a városbelieknek, hogy azon városbeli embert, se bosszúságból, se panaszból, se ok nélkül kádia elé (török bíró V. E.!) ne idéztesse, hanem bírája és tiszttartója előtt keressék egymást, az ispánnak is adunk arra hatalmat, hogy efféle embert megbüntesse (...) a város törvényével elégedetlen fél a tiszttartó elé be appelálhat...". Tehát Cegléd városi tanácsa az 1520-ias évektől olyan saját bírósággal rendelkezett, amelynek fellebbezései fóruma az úriszék volt. A városi bíróság csak bizonyos ügyekben ítélhetett. A földesúri joghatóság azonban ellenőrizte működését.

77 A földesúri adón kívül az egyházi tizedeket és a dikaadót továbbra is az egriek szedték be. A váci püspökség tizedkerületeit 1578-ban szervezték át. Ekkor azonban az adózási szisztéma megváltoztatásával az adót bérlő egriek szabott bérletű összeget szedtek be. Erre korábbi példa az 1575. évi Thassy Pál-féle „rablás" volt, amikor már szabott adóösszeget követeltek meg. Cegléd maga 225 Ft-ot, amíg a ceglédi tizedkerület 37 helysége 1583-ban összesen 840 Ft-ot fizetett. Egy helységre átlag-