Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 5. Cegléd az első világháború alatt, a polgári demokratikus forradalom, Tanácsköztársaság (1914–1919). (Nagy Dezső)

Remélték, hogy a MT támogatni fogja törekvéseiket. Az egyik vezető fúziót ajánlott a két helyi sportkör között az erők egyesítésére; de ezek még a gondolatot is visszautasították. Ügy vélték, hogy a sportdirektórium majd megoldja ezt a kérdést. A tervek megvalósulásáról nincs tudomásunk. 8. A Vörös Hadsereg Cegléd környéki harcai A Tanácsköztársaság katonai helyzete rendkívül nehéz volt. A régi hadsereg szertefoszlott. Űj hadsereg szervezésére és kiképzésére hónapokra lett volna szükség. Erre azonban az antanitseregek blokádja és együttes támadása miatt nem volt tehetőség. A kisszámú haderőt szót .kellett forgálcsolni a különböző frontokon. Bár a Kormányzótanács a hatalom átvétele után azonnal megkezdte a hadsereg szervezését, amelybe tömegesen jelentkeztek a dolgozók Ceglédről is; mégis minden frontszakaszon nagy túlerővel álltak szemben. Minden nehézség ellenére azonban a Vörös Hadsereg csapatai, amíg lehetett, becsülettel helytálltak, sőt egyes időszakokban komoly sikereket értek el. A Népakarat már első számai egyikében közölte a Vörös Hadsereg toborzási felhívását. Cegléden rövidesen komoly katonai erők gyülekeztek a románok elleni védelemre. Itt állomásoztak az I. hadtest és a Nemzetközi Vörös Ezred. Április 20-án vészhírek érkeztek a demarkációs vonalról, hogy: a román bojárok hadserege megindult a Magyar Tanácsköztársaság leverésére. Ennek hírére a ceglédiek is felkészültek a forradalom megvédésére. A szakmaközi bizottság kimondta, hogy a munkásságot 24 óra alatt fel kell fegyverezni A muinkáskatonák az Árpád térre vonultak fel, ahol Reiner Albert párttitkár ismertette a helyzetet és elmondta, hogy ahová a román csapatok bevonultak, ott visszaállt a régi burzsoá rend: „Felégettük a hidat, visszafelé nincs út. Arról van szó, hogy erőink láthatóvá legyenelk. Semmiféle ellenforradalmi megnyilvánulást nem fogunk tűrni és az első megmozdulásra vérükben fojtjuk meg azokat, akik megmozdulni merészelnek. (Ügy van! Ügy van! — felkiáltások.)"

30 A frontra induló vöröskatonákhoz a jelenlevő népbiztosok intéztek lelkesítő beszédeket, s a Ceglédről kiinduló csapatok rövidesen visszafoglalták Abonyt és Szolnokot. E városokban a román előrenyomulás reményében a burzsoázia fegyveres lázadással magához ragadta a hatalmat. A Vörös Hadsereg egységei néhány óra alatt úrrá lettek a helyzeten : laz 'ellenforradalmi lázadásban részt vetteket keményen megbüntették. A Népakarat így ír erről az eseményről : „... a burzsoácsőcselék egyik fegyvere a rémhírekkel való operálás. Sikerült néhány órára visszaállítani a régi rendet Szolnokon és Abonyban. A fehér zászlót 24 óra alatt a burzsujok vére festette vörösre. Keményen kell fellépnünk a rémhírterjesztők ellen."

31 A ceglédi direktórium és Reiner párttitkár megóvta a várost a pánikhangulattól. A szemtanúk — a lap szerint — megemlítik, hogy érdekes jelenségre figyeltek fel ezekben az órákban: a ceglédi ablakokból eltűntek a vörös zászlócskák és a proletárdiktatúrát éltető feliratok... Ekkor láttuk csak voltaképpen, hogy kik azok, akikre minden időben számítani lehet. Cegléden éber figyelemmel kísérték a hadsereg sikereit: pl. a felvidéki győzelmek hírére örömteli volt a hangulat, s a kassai bevonulás hírére népgyűlést tartottak, amelyen a város vezetői és Urbán Pál tartott beszédet. Utána tüntető felvonulást tartottak és éltették a hadsereg sikereit s a Tanácsköztársaságot. Az ünneplő Kassára a Népakarat különtudósítót küldött, hogy első kézből számolhasson be a ceglédi a dolgozóknak a diadalmenetről. Beszámolóját 345