Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 5. Cegléd az első világháború alatt, a polgári demokratikus forradalom, Tanácsköztársaság (1914–1919). (Nagy Dezső)

így fejezte be: „Amikor azután a lakosság öt hónapi mártíromsága után a vörös katonák a csehek ellenállását megtörve benyomultak Kassára, a történetírók sem örökíthették meg másként ezt a nagyszerű órát, amikor a selyemruhás kassai nők, a kartonruhás proletárasszonyok és lányok valósággal lecsókolták lovaikról és ágyúikról az út porától belepett harcosokat.. ,"

32 A ceglédi vörös munkászászlóalj tevékenységéről korábban már szóltunk. 9. A kommunisták és a párt szerepe Az egyesült párt helyi szervezetének nehéz dolga volt. A nehézségek abból adódtak, hogy hiányzott a jól szervezett ipari munkásság — a város agrárjellege rniaitt —, amelyre a párt felépíthette volna osztályharcos szervezeteit. A városban a munkásmozgalom 1919-ig gyermekcipőben járt. Hagyományként csak a fölidmunkásmozgalrnakat lehet említeni.

33 Reiner Albert egy beszédében így szólt a helyi munkásmozgalom kialakulásáról: „Amikor itt az MSZDP megalakult a régmúltban, nem volt több tagja, mint 3—4 ember, akiknek sikerült egy kis osztályharcos alapon álló csoportot megalakítani. De ez sem volt szak- és pártélet: minden megtört itt a munkások közömbösségén, amellyel a múltban a saját érdekeikkel szemben viseltettek. A voltaképpeni mozgalom az októberi forradalom után kezdődött és innen lehet számokkal beszélni erről. Majd megkezdődött a szakszervezetek felépítésének munkája. 1919 februárig 3783 tagja volt a szoc. dem. pártnak... A márciusi fordulat után új taktikával, új célokért dolgozó párt kiépítése vált szükségessé."

34 Az egyesülés itt, Cegléden sem vált az új párt előnyére: ugyanis az történt, hogy néhány helybeli kommunista beolvadt az MSZDP-szervezetbe. Pártvonalon a Tanácshatalom bukásáig nem történt lényeges változás. A pártnak jóformán semmiféle irányító szerepe nem volt: vezetőségét is alig két héttel a bukás előtt választották meg. A vezetők minden intézményben ugyanazok voltak: sokan egy személyben párt-, szakszervezet, MT-, IB-tagok voltak s így a különböző intézmények irányítása összeolvadt, ugyanakkor nem haladt előre. Történtek ugyan kísérletek a szak- és pártszervezet oda nem való elemeinek eltávolítására, de eredményeket éppen a szervezetek összefonódása miatt nem érhettek el. A munkásosztály helyi élcsapata felolvadt magában a helyi munkásságban és a polgári elemek behatolása sem volt ismeretlen. Május közepe táján történtek az első kísérletek a párt- és szakszervezetek kiépítésére. Űgy vélték, hogy Cegléden könnyebb lesz a szervezés munkáját elvégezni, mert „az egész munkásmozgalom fiatal". A tényleges munkát azonban csak júniusban kezdték meg, de az erőfeszítések ellenére még egy hónap múltán — július elején — is csak a tervezgetéseknél tartottak. A helyi lap így ír erről a kínos huzavonáról: „... A ceglédi pártszervezet, amelynek kiépítését végre most elkezdik (július 6.), kell hogy az a vörös ököl legyen, amely állandóan ott van a burzsoázia feje felett és szükség esetén habozás és irgalom nélkül lecsap azokra, akik moccanni merészelnek."

35 A hangzatos kijelentések ellenére a párt- és szakszervezetek ügye tovább vajúdott. Végső megoldásként július 8-án erőteljes tisztogatásra szánták el magukat a vezetők a szakszervezetekben. Pedig nem itt kellett volna kezdeni a tisztogatást, hanem a pártszervezetiben magában. A július közepén tartott pártgyűlésen ismét a megoldatlan pártkérdésekkel és az új vezetőség megválasztásával foglalkoztak: „Eddig Cegléden külön, önálló és jól szervezett pártélet nem is volt. Eddig a jólnrosszul intézett szakszervezetek keretén belül folyt az osztályöntudatra érlelő, nevelő és felvilágosító munka. A szakszerve3,46