Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 1. Ceglédiek az 1848–49-es polgári forradalomban és szabadságharcban (Máté Bertalan)

gyalogos, vagy lovas szolgálatot voltak kötelesek teljesíteni, tisztjeiket a kapitányig bezárólag maguk választhatták, ezen a rangon felül — elméletileg — miniszteri ajánlás alapján a nádor nevezte ki a feljebbvalókat. A szolgálathoz elengedhetetlenül szükséges fegyvereket maguk a nemzetőrök biztosították, de akik ezek megszerzésére nem voltak képesek, azok a közös fegyvertárból „kapták" felszerelésüket. Kimondta azt is a törvény, hogy békeidőben a nemzetőrség feladata a rendőri feladatok ellátása lesz, ám rendkívüli esetben minden besorozott nemzetőr köteles fegyvert fogni. Cegléden már március végére több mint 300-an jelentkeztek a nemzetőrök közé. Mivel fegyvere tekintélyes részüknek nem volt, kénytelen volt a város ellátási igényével Nyáry Pálhoz, a vármegye másodalispánjához fordulni.

17 Tették ezt annál inkább, mert — fegyverrel történő ellátás esetében — 2000-re lett volna szaporítható a létszám. Sajnos a hadifelszerelések hiánya országos probléma volt. A ceglédi nemzetőrszázadokat 1848 májusának elején hozták létre,

18 a jegyzékeken feltüntetettek összlétszáma kb. 1600 főre tehető.

19 Róluk írja az április eleji jegyzőkönyv: „... az eddig magokat önként feliratolt polgárok közül egy még egész századra ki nem telt Vadász-csapat, — egy tellyes számú Lovas, — és három szinte teljes számú gyalog század, — a bemutatott névjegyzék szerént alakulván — nincs egyéb hátra, mint az, hogy a ... holnapi napon a Nemzetőr Tisztek választása eszközöltessék .. Z'

20 Ehhez ajánilójegyzéket állítottak össze és javasolták, hogy a választás ennek alapján történjen. A tanács határozata értelmében, annak jelenlétében — a városházánál kívánták — a választást lefolytatni, hogy előtte „győző okokkal ... a dolognak jó irányt adjon..." a választmány és а jelölt (ajánló) listát felolvassa.

21 (Kiem. M. B.) A tisztek megválasztása nem ment simán, illetve a választás szabályszerű lefolytatásával, némelyek személyével kapcsolatosan elhangzottak kifogások is. Ugyanis egyfelől az történt, hogy a vadászcsapat tagjainak egy része nem tekintette hivatalosnak és szabályszerűnek a maga tisztjei megválasztását, így azok lemondtak. Másfelől Negyedi Ferenc a vadászszázad főhadnagya az egész gyalogsági tisztikar választását „rendetlennek" minősítette, és ellene óvást tett. A tanács ezeket az észrevételeket elutasította, a választást helybenhagyta és a további vitának a lehetőségét elvág^va a nemzetőrtiszteket „hivatalos foglalatosságaik megkezdésére" utasította. Mi történt valójában? Mielőtt bármilyen értékelő-elemző vizsgálatot végeznénk, nézzük az igen szűkszavú tanácsülési jegyzőkönyvet. Mint fentebb idéztük, a tisztválasztást a városháza udvarán, az egész tanács jelenlétében kívánták megrendezni. Sem ez nem így történt, sem az nem valósult meg, hogy minden századhoz küldöttséget menesszenek (feltehetőleg a tisztajánló lista ismertetése céljából). A jegyzőkönyv mentegetőző sorai szerint ennek nem az volt az oka, hogy a tanács részéről hiányzott az akarat, hanem az, hogy a nemzetőrök eskütétele és a tisztek megválasztásának időpontja között rövid volt az idő. A tanács a „közkívánatnak" engedve lehetővé tette, hogy a századok külön-külön, ám azonos időpontban folytassák le elöljáróik megválasztását. 193