Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 2. Cegléd az Árpád-kortól a török kor végéig (Vass Előd)

• radt fent. Eszerint akkor a Szent György-napi cenzusból 5 porta után 70 dénárral tartoztak, amit a tharkani jobbágyok támogatásáért könnyebbítésként számítottak. A ceglédi bíró ugyanakkor a Szent Mihály Arkangyal-napi cenzust 5 porta után 14 dénárjával fizette meg. A regesztrum említi még „... a váci püspök és mások jövedelmeiből befolyt ö Szent Királyi Felségének, 1554 júl. 1-től usque december végéig, még a Karácsony ünnepére esedékes hadiadó (subsidium) 50 dénárjával (...) Pest megyéből (...) Czegleed-ről 140 porta, Nagy Kewres-ről 70 porta után .. ,".

54 Azonban az egri váron kívül még Cegléd környékén, mint Nyársapátiban is, új földesurak jelentek meg. A váradi káptalan előtt tett bevallásával Ilmer Imre, váradi prépost Izabella özvegy királynő parancsára Nyársapátit magának kívánta megszerezni. A bevallás szövegéből tudjuk meg, hogy Nyársapáthy György leánya Klára, Kusaly Jakcsy Jánosné állítólag Perényi Imre nádori jegyző előtt neki eladta Nyársapátit és más birtokokat. A megnevezett Kusaly Jánosné ezt később nem ismerte el. Az 1550. ápr. 10-én kelt bevallás a magyar birtokviszonyok kuszáltságára vet fényt. Alig két évvel később, 1552. június 15-én, Balaszentmiklóson kelt okiratában Pest vármegye hatóságaként, Dóbraviczky Miklós és János kérésére, két szolgabíró és két nemesember bizonyítja, hogy a Cegléd melletti Szelén, Félegyházán és Györgyén lakó jobbágyokat és földjeiket osztályos részeikbe osztotta. Tehát a menelkült Pest vármegye még Szolnok vára elestéig bejárt a török hódoltságba és ott megyei hatósági jogait gyakorolta.

55 Ceglédet és környékét azonban ugyanakkor a török is szétosztotta. Äz 1546/47. évi budai szandzsák defterében Cegléd török „földesura"-ként Mahmud bin Aranid, a budai szandzsák alajbégje szerepel.

56 Igaz ugyan, hogy a török „földesúr" csupán hivatali idejére szóló javadalomként zeametbirtoklásba kapta. Ez a zeametbirtok a 20 ezer és 100 ezer török akcse (kb. 40 ezer—200 ezer magyar dénár) értékű javadalmat jelentette, ami a török alajbég rangjához méltó életét volt hivatva biztosítani. Ezért a fenti javadalom keretösszegébe eső több helység, köztük Cegléd török adóit, kivéve a fejadót, a maga javára szedette. A fejadó vagy más elterjedt nevén harács, esetleg forintadó, a szultáni kincstáré volt, s külön is szedték be. A török alajbég csupán a tizedeket és más, a korábbi földesúri illetékeket kapta meg. Ezek 1546/47-ben 23 ezer török akcse, azaz 46 ezer magyar dénámyi összeget tettek ki. Ezt az összeget, amely mintegy 613 magyar aranyforintot és 33 ezüstdénárt tett ki, a török alajbég évi két részletben a ceglédi bírótól vehette át. A budai szandzsák adóztatási szabályrendelete (kanunname) szerint ezt évi két részletben Hizir Ilyas (Szent György) és Kaszim (Szent Demeter) napján a Ceglédre kiküldött birtokkezelő (voyvoda) szedte be. A budai alajbégek általában a fontos váci várban éltek. Cegléden áthaladó Pest—Szolnok útvonalon azonban nemcsak a magyar vagy török adószedők jelentek meg. 1550чЬеп Kászim budai pasa haladt át seregével, s néhány hónap múlva Zay Ferenc csapata portyázik erre, hogy megakadályozza a Nyársapátiban a törökök által elkezdett kastélyépítést. Ezt a törökök, valószínűleg a Nyársapáthyak régi lakótornyának erődítésével, az akkor még magyar őrséggel ellátott Szolnok ellen kívánták volna létrehozni. Ennek ellenére 1552. szept. 7-én a törökök bevették Szolnok várát. A Szolnok alatti harcok után néhány évvel Cegléd a török feljegyzésekben már új adózási rendszerben szerepel. A budai török kincstár (defterhane) feljegyzéseiben egyszerre átalányadózását jegyezték fel. Ugyanott a részletesen vezetett pénztári bevételezési naplókban legkorábban a 965. mohamedán évben (1557. okt. 24.—1558,