Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 2. Cegléd az Árpád-kortól a török kor végéig (Vass Előd)

okt. 14.) említik, hogy Bus Demetertől, a nevezett város egyik bírájától 23 450 török akcse, mégpedig 97 török arany, egyenként 75 akcse és 118 magyar arany, egyenként 75 akcséval és 105 és fél ezüstgurus befizetését saját átalányadójuk részleteként átvették. Ez azt jelenti, hogy Cegléd az 1557. okt. 24-vel kezdődő mohamedán évben már átalányadót fizetett, de ennek esetleges korábbi kezdete is valószínűsíthető. A következő török feljegyzés a fenti pénztári napIákban ennek jelentőségét még jobban megmagyarázza. Az 1558. máj. 6-án feljegyzett adóbevételek között szerepel Mimár Györgye, aki saját vállalásából „Csegleit", Kőrös és Madocsa „hász-birtokok" mulkátájának jövedelemkezelőjeként (amil) egy részletet fizetett be. E feljegyzések alapján Cegléd török hászvárossá válásának legkorábbi ismert említését 1557-re tehetjük.

57 Az idézett feljegyzésben Mimár Györgye jövedelemkezelő szereplése azt jelenti, hogy a török pénzügyigazgatás minden hász-birtok adóját, valamint más központi kezelésben maradt jövedelmet, mint pl. a dunai vámokat stb., három évre elére felértékelt bevételi összegekért pénzügyi biztosoknak (mukataa ernini) adta ki. Ezek pedig saját szolgálatukba álló jövedelemkezelőkkel végeztették el a tényleges feladatokat, mint ahogy esetünkben Mimár Györgye is Cegléd adórészleteit kezelte. Az említett Bus Demeter minden bizonnyal a mezőváros egyik esküdtje volt. Ez az eset is megmutatja, hogy a ceglédi mezővárosi tanács ekkor már önállóan intézte adóügyeit. Nemcsak az adó kivetésében, hanem a behajtásában is önállóan járt el. A behajtott összegeket adta át, hol a töröknek, hol az egri magyaroknak. Minden esetben képviselte az egész mezőváros érdekeit, s minden más hatósággal közvetlenül tárgyalt. Ezzel önrendelkezésének tágabb lehetőségeit valósította meg. Ehhez az 1552—1557 közötti években úgy juthatott el, hogy a törököknek a hász-várossá levéséhez magas, egyösszegű évi adót kínált fel. Ezt valószínűsíti az az adat, hogy Cegléd évi török adóösszege az 1546/47. évi 23 ezerről 1557/59-re 82 500 akcséra emelkedett. Ugyanakkor viszont Cegléd lakossága nem változott.

58 Ceglédet a Török Bálint földesurasága utáni években fellépett foglalók adóztatták. A foglalókról annyit gyaníthatunk mindössze, hogy azok az egri vár katonái lehettek. Az egriek az 1550-es években Ceglédtől évi 759 Ft-ot kényszerrel csikartak ki. Ezek a Ceglédet lefoglalt birtok (occupata bona) jogán adóztató egriek valószínűleg az adóösszeget később sem csökkentették. Korabeli adatok szerint Mágochy Gáspár egri főkapitány Cegléden 1565-ben is 750 Ft-ot szedetett be. Ebbe az adóösszegbe az egriek tulajdonképpen az összes magyar adókat egyesítették; az egyházi tizedet, a királyi dikaadót s a földesúri adókat. A ceglédiek részéről viszont az adózásra fordították valamennyi művelésbe vett határrészüket, így Nyársapát lakatlanná vált területéből befolyó jövedelmüket. Az 1559. évi defter feljegyzéseiben Nyársapátit ekkor a ceglédiek művelték és évi 300 akcse, azaz 600 magyar dénár adót fizettek.

59 Az 1. táblázat megmutatja, hogy Cegléd adóiról teljes évi sorozatot csupán 1557—1565 közötti, az egriek lefoglalásában levő időszakából ismerünk. Ebben az időszakban egy portára, azaz az ennek megfelelő adófizetőkre; 5,62 Ft-ot fizettek. Ezenkívül még török rendre is adóztak. A 2. táblázat adatai megmutatják a „török rendre" fizetett adók szinte állandó növekedését egészen az 1570-es évekig. Utána mérsékeltebb adóösszeg rögződött meg.

60 Az 1559. évi budai szandzsák fejadó-összeírásában Cegléd még szerepel, s ezért a fejadó összegét feltüntettük. 1559 utáni években csak átalányadót adott Cegléd, s a művelés alá vett lakatlanná vált faluhelyek „pusztabérletét" fizette. Az egy „kapura" eső összes adók tájékoztató jellegűek, amelye-