Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 3. Társadalmi és politikai harcok, irányzatok a XX. század elejéig (Reznák Erzsébet)

CEGLÉD KOSSUTHJA Köztudott az alföldi városok — különösen Cegléd — Kossuih-tisztelete, mi különleges helyet biztosít Kossuth számára a magyar történelemben. Vele együtt a forradalom és szabadságharc is óriási anyagot hagyott hátra a népi emlékezetben. De meghatározta ez a hagyomány a dualizmus politikai életét is, hosszú éveken át a 48-as elvek megtagadása vagy megtartása jelentette a politikai mozgalmak fő rendezési elvét. A Kossuth körül életében és halálában összegyűlt emlékezéseket, ereklyéket, verseket, dalokat nevezzük KossutTi-kultuszniák. E kultusz kialakításában nagy része volt a hazai értelmiségnek, a függetlenségi pártnak, söt a hivatalos vezetésnek is, ki saját megalkuvó politikája igazolására sajátította ki Kossuth nevét és eszméjét. Szinte nem volt már ellensége az öreg Kossuthnak Magyarországon a megátalkodott Ferenc Józsefen kívül. A király soha nem bocsátotta meg Kossuthnak a trónfosztást, s hogy őmiatta az orosz segítség elfogadására kényszerült. Kossuth pedig hasztalan tiltakozott neve kisajátítása ellen s hasztalan küldözgette útmutatását a hazai ellenzék számára. A „nagy hazafi" száműzetésében sereg nélküli vezér maradt, kinek valódi arcát elfedték az ünneplések, tömjénezések — és rágalmak. Az alföldi parasztság más okból ragaszkodott Kossuthhoz. Közülük sokan még személyesen is látták a rendkívüli férfiút, hallották gyújtó szavait. „Aki polgárosodásuk hajnalán politikai követelménnyé formálta kívánságaikat, annak az emléke legalább addig kísért, amíg a követelmények valósággá nem lesznek."

81 Benne felszabadítójukat tisztelték, kihez hasonló valóban nem volt a korszakban. Ezek a parasztok voltak a Kossuth-legenda táplálói, kik visszavárták őt, dalokat énekeltek haza jöveteléről, őrizgették a Kosswth-bankókat, képét a fő helyre akasztották, várták üzeneteit.

82 E tisztelet őszinteségében nem szabad kételkednünk, többet jelentett az, mint külsőséget: benne a parasztság reményei, vágyai, politikai követelései fogalmazódtak meg. A ceglédi köztudat máig tudja, hogy Kossuth az „én városom"-nak nevezte Ceglédet. A város és Kossuth közötti kapcsolat a „nagyemlékű" szabadságharcban kezdődött,

83 a dualizmus idején mélyült el igiazán. Utcát, teret, számos közintézményt neveztek el róla. A Népkör díszelnökéül választották, kikérték véleményét politikai állásfoglalásukhoz. Névnapját minden évben nagy fénnyel ünnepelték meg az egyletek. Március lödére a város egész lakossága „nemre és felekezetre való tekintet" (és osztályszerkezetre való tekintet) nélkül közösen és őszinte lelkesedéssel emlékezett. Halála — melyet méltóképpen és valódi fájdalommal gyászoltak meg — után 19024>еп, születésének 100. évfordulójára szobrot emeltek neki a róla elnevezett téren. Ereklyéi részére múzeumot szerveztek. Már 1861-ben olyan személyt választott a város képviselőjéül Bőbory személyében, kiről köztudott volt 48-as szerepe, Kossuth mellett elkötelezett politikai múltja és tevékenysége. Éltek még a városban az egykori 48^as honvédek is — köztük az olasz légió harcosa, Földváry Károly és az orosz—török háborúkban kitűnt Csutak Kálmán, kiket kivételes hely illetett meg a városban — legalábbis haláluk után. A város első díszpolgára — több kiváló függetlenségi politikussal együtt — Kossuth Lajos volt.

84 A választás időpontja, 1867 azt bizonyítja, hogy Cegléd 282