Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

V. A város fejlődése a felszabadulás után - 3. A város szocialista ipara (Simon Imre)

3. A VAROS SZOCIALISTA IPARA Cegléd felszabadulás utáni ipari fejlődésében föllelhetők azok a szakaszok, melyek a tágabb környezetet, de főképp az Alföldet jellemezték. A tipikusan alföldi fejlődési jelleg érvényesülésén a viszonylag közel elhelyezkedő Budapest és a két megyeszékhely (Kecskemét és Szolnok) sem változtatott. Az alföldi fejlődés jellemző sajátosságai az 1948-tól 1959-ig terjedő szakaszban a következők: 1. Az ipar fejlesztése szempontjából a terület központi alapokból nem preferált, nem rendelkezik országos érdekből gyorsan fejlesztendő ágazattal. 2. A fennálló iparszerkezeti arányok nem, vagy alig változnak. 3. A területi munkamegosztásban betöltött szerepe, súlya nem javul. Az ipari fejlődésre kedvező hatással volt az MSZMP VII. kongresszusán 1959-ben hozott határozat, mely kimondta, hogy helyes ipartelepítéssel az iparilag elmaradott területeket, mindenekelőtt az Alföldet, fokozottan iparosítani kell. Hamarosan beindult a szükséges beruházások tervezése, megkezdése, a szakemberek képzése stb. Egy 1959-től 1962-ig tartó átmeneti időszak után kezdődött el az Alföld dinamikus, extenzív jehegű ipari fejlődése. E szakasz főbb jellemzői a következők: 1. Az ipar fejlesztése szempontjából a terület központi alapokból is preferált. 2. A mezőgazdaság szocialista átszervezése kihat iaz ipar fejlődésére. 3. Az ipar szerkezeti arányai változnak, csökken a könnyűipar szerepe, növekszik az élelmiszeriparé és a gépgyártásé. 4. Kialakulnak az intenzív fejlesztést lehetővé és szükségessé tevő társadalmi-gazdasági feltételek. 5. Javul a térség munkamegosztásban betöltött szerepe. Ez a fejlődési szakasz lényegében a hetvenes évek második felében lezárult. Az ország ipari munkásainak 19594>en 15%-a dolgozott az Alföldön, ez az larány 1975-ig 24%^ra nőtt. Az Alföld és a fejlett térségek közti iparfejlettségi differencia a hetvenes évek második felében, szemben a 15 évvel korábbi 300— 400%-os lemaradással, csak mintegy 50%-os. A hetvenes évek végével beinduló harmadik, intenzív jellegű szakasz főbb, már érzékelhető jellemzői a következők: 1. Üj munkaerő igénybevételére csak korlátozott mértékben, van lehetőség. 2. A gyártmányok technikai színvonalának javítása mellett a mennyiségi növekedés háttérbe szorul. 485