Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

V. A város fejlődése a felszabadulás után - 2. Cegléd infrastrukturális fejlődése (Dövényi Zoltán)

4. kép. A 10 000 lakosra jutó óvodai férőhelyek számának alakulása ték meg. A csúcs várhatóan az 1985/86-os tanév lesz, ekkor kb. 5200 általános iskolai tanuló elhelyezését kell biztosítani. A létszám emelkedésével a tantermek számának növekedése nem tudott eléggé lépést tartani: 1979-ben már csak 101 tanterem volt a város általános iskoláiban, s ebben az évben 42 tanuló jutott egy tanterembe. Két évvel korábban ez az érték még 36 volt. Ezzel Cegléd az országos városi átlagnál (37,7) jobb mutatót produkált, az Alföld középfokú központjai között pedig a középmezőnyben volt. 1979-re a városi átlag 36-ra csökkent, Cegléd ettől már lényegesen elmaradt (5. kép). A súlyos helyzetben a város jelentős erőfeszítéseket tett az oktatási körülmények javítására. Megfelelő állapotba hoztak két életveszélyessé vált iskolaépületet, s különböző megoldásokkal növelték a tantermek számát is (1981: 125). így 1981 végén 37,4 tanuló/tanterem érték alakult ki. A városi átlag azonban eltakarja a bel- és külterület közötti jelentős különbséget. 1981 végén a 12 általános iskolából négy volt belterületi, ide járt viszont a tanulók több mint 90%-a. Ezekben az iskolákban 42 tanuló jutott egy tanteremre, külterületi iskolákban pedig mindössze 18,4. A még működő nyolc 469