Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

II. A táj a honfoglalás koráig (Dinnyés István)

tárgyai közül az alábbiakat (XIV—

XVI. t.) e raktárlelet maradványainak véljük. Gömbszelet alakú 21 X 18 cm-es, bronz öntőlepény (55.1.1. — XV. t. 10.) és hasonló lepények töredékei (55.1.2—4. és 9 db töredék lelt. sz. nélkül; XVI. t.). Ovális átmetszetű, nagyobb köpűs balták pengetöredékei (55.1.5.; C. R. 175. — XIV. t. 2., 6.). Nagyobb, duzzadt peremű, köpűs (füles?) balta, köpűje hiányos (55.1.6.). Alig kivehető, elmosódott díszítése: perem alatt vízszintes, ez alatt ferde bordák, melyekből függőleges bordák nyúlnak az él felé (XIV. t. 1.). Duzzadt, egyenes peremű, díszítetlen, ovális átmetszetű, köpűs balták és baltatöredékek (XIV. t. 3., 5., 7., 11.; XV. t. 4—5., 7. — 55Д.7.; valamint régi lelt. számos darabok). Egyenes, duzzadt peremű, füles-köpűs balta töredéke (55.1.9.), a perem végeinél kiugró, öntési csúcsok, a köpű oldalán ívelt, felül félkörben záródó borda (XIV. t. 4.). A füllel szemben erősen felhúzott peremű, oldalélek mentén ívelt bordákkal díszített, hibás öntésű, köpűs balta (sz. n. — XIV. t. 8.). Hasonló díszű, félholdas peremű balta köpűrésze (C. R. 186. — XIV. t. 9.). Hatszög átmetszetű (köpűs) balták töredékei (55.1.10.; С R. 194. — XIV. t. 10.; XV. t. 6.). Köpűtöredék két ferde és az alsóból az él felé nyúló bordával (C. R. 196. — XV. t. 8.). Kard pengetöredéke, elnyújtott rombusz átmetszetű (C. R. 190. — XV. t. 9.). Valószínűleg félkész áru a félkör átmetszetű karika és két karikatöredék (C. R. 182—183., 193. — XV. t. 1—3.). A tárgyak többsége hibás, roszszul öntött (selejt) darab, illetve öntési nyersanyag (az öntőlepények és a karikák). Kivételével а С R. 175. nagyobb méretű baltatöredék, a bordás köpűdarab, a kardpengetöredék (XIV. t. 6.; XV. t. 8—9.) s talán a nagyobb, elmosódott díszű, ún. nyugati típusú köpűs balta (XIV. t. 1.), melyek valóban használt eszközök töredékei. A leletösszetétel arra vall, hogy a tárgyakat egy bronzműves rejthette el, így helyezve biztonságba a beolvasztáshoz összegyűjtött nyersanyagot. Elég egyértelműen meghatározható az elrejtés időpontja, amit a bordadíszes és a vastagodó peremű, díszítetlen balták, az erősen felhúzott peremű füles balta,

82 valamint a gávai kultúra (Kelet-Magyarország) hasonló összetételű kincsleletei

83 alapján az i. e. IX. sz. második felére, VIII. sz. elejére tehetünk. Ekkor érte el az urnasíros kultúra Duna—Tisza közi területeit a preszkíta törzsek támadása, s a támadás hírére, az urnasíros lakosság által földbe rejtett kincsek a földben is maradtak. 4. VASKOR (KB. I. E. 800—1. SZ. KEZDETE) EMLÉKEI Az i. e. IX. század közepe táján a kelet-európai sztyeppevidék felől harcias, preszkíta pásztortörzsek törtek be az Alföldre. Meghódították a gávai kultúra területét (Tiszántúl, Északkelet-Magyarország), majd a IX. század végén, VIII. század elején a Duna—Tisza közéről kiszorították az urnasíros kultúra népét, a Dunáig vonva ellenőrzésük alá a KárpátHmedence keleti területeit.

84 E történeti eseményekkel, a vas feldolgozásának tudományát bíró, preszkíta népesség megtelepedésével új korszak, a vaskor kezdődött vidékünkön is. A vas felhasználása (kezdetben ékszerek és fegyverek készültek az új fémből) mellett az életmódban következett be döntő változás: az új lakosság gazdálkodásának alapja a pásztorkodó állattartás, ezen belül is kiemelkedő szerep jutott a lótenyésztésnek. Alig ismerünk a vaskor korai időszakából (i. e. 800—550) származó, ceglédi leletet. 1959-ben két, vas lándzsahegyet és egy durva anyagú, nyakán ujjbenyomásos bordákkal díszített edényhez tartozó töredéket találtak a kisgerjei 54