Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
II. A táj a honfoglalás koráig (Dinnyés István)
nyakhajlaton két, felálló szalagfüles edény (m.: 28 cm; pá.: 11,5 cm; fá.: 11 cm; hasátm. : 31,5 cm) a halomsíros kultúra egyik vezető típusának, a csonka kúpos nyakú urnának a kultúra Ny-i területeiről származó változata. 72 Az alig kiegészített edény — bizonyosan — sírból került elő. Késő bronzkori leletek szép számmal ismertek az öregszőlőkből, a vatyai urnatemető területéről. Az 1920-as évek ásatásaiból több, a halomsíros kultúrához köthető bronztű került a CKM-ba. Korongos fejű tűpár (55.1.13—44): ai fejen kiemelkedő tüske és karcolt ívekből, az ívek csúcsainál 3—3 pontból álló, hatágú csillag alakú díszítés (2. kép, 3.) ; a tűk nyakán kis fül — egyiknél letörött —-.; ama már hiányos, 73 hajlított tűszár több helyen, körbefutóan vonalkázott (XII. t; 1—4.). Előbbiekhez hasonló tű feje; összekapcsolt spirálmotívumokkal és vonalkázott háromszögekkel díszített, tüskés korong (2. kép, 2.; XII. t. 5..). A tüskés-korongos tűket a koszideri korszakban (i. e. XIV. század) kialakult, sarló alakú tű kései változatai, 74 a halomsíros kultúra korai leletei közé soroljuk. A különböző méretű (hosszuk: 15 és 55 cm között), gömb-, félgömb-, kettőskúp-fejű, fej alatt vastagodó szárú, a vastagodó részen általában díszített tűk (XII. t. 9—14.) a halomsíros kultúrával jelentek meg ezen a vidéken, mélyen árkolt díszű változataik a kultúra késői időszakában is használatosak maradtak; 75 Sírleletek tanúsága alapján e tűkkel (a férfiak általában egy, a nők két tűvel)' a felsőruházatot tűzték össze a vállon úgy, hogy a többnyire díszes.-tűfej a .mellkason, a tű hegye pedig a vállakon feküdt, illetve gyakran túl is ért a vállakon. 7tí Lelt. szám nélkül őriz a CKM egy kerek átmetszetű, ferde vonalcsoportokkal díszített, végei felé keskenyedő, bronz karperecet, 77 ami valószínűleg az öregszőlőki, késő bronzkori leletekhez tartozik (XII. t. 8.). • . •• • Az I, Fertály földeken, a 227. sz. vasúti, őrháztól ÉNy felé kb. 100 m-re egy ; ; gazdagon idíszLtett, kúpos fejű, vastagodó szárú, halomsíros k. tűt (h.: 22,3 сщ —< XII. t. 7,) talált és ajándékozott a CKM-nak Csala István. 78 А Ъ&^ lomsíros kultúra leleteihez sorolható a Nagyréten gyűjtött, szárnyas balta (ún. közép szárnyállású balta 79 ) is, ami Hídvégi Lajos gyűjteményével került a CKM-ba (XII. t. 16.). Varga Istvánnak már említett, öregszőlőki telkén késő bronzkori •edénytöredékeket is gyűjtöttek. A sárgás, éles, hasvonalán hosszúkás, vízszintesen átfúrt bütykös, kihajló peremű és belül ferde csíkkal levágott pe-' remű tálak töredékei (XIII. t. 5—6.), a durván kidolgozott, kifelé vastagodó, ujjbenyomásos peremű edénytöredék és a kívül fekete, grafitosan csillogó felületű, lelógó' bütykös urnatöredék (XIII. t. 7—8.) a halomsíros kultúra késői korszakát, a csekei (cakai) csoportot képviselik. Cegléd ,É-i határánál, a Birincsek nevű részen jellegtelen edény tör ed ékekkel együtt egy késői bronzkori, kiemelkedő (omfaloszos) fenekű csészetöredéket (XIII., t. 2.) gyűjtöttünk. Szintén késői bronzkori a Varóczi(a) dűlőben az állami gazdásági virágkertészet ágyasai között, 1972-ben talált, zömök, köpűs^ füles balta (CKM 72.14.1. — XII. t. 15.). Az i. é. XI—IX. században az urnasíros kultúra foglalta el a halomsíros népcsoportok helyét a Duna—Tisza közén is. Ebből a korszakból származó település, található az Intézeti dűlőben, a Per je (Krakó) K-i partján levő magaslaton, ahonnan síkozott perem- és kannelúrás oldaltöredékeket (XVIII. t. 3—4.) gyűjtött Benkő Zsuzsanna. 80 1931-ben, Jónás Józsefnek az alsóerdői (ma már Csemő község területe) vagy az Ertemen kívül dűlőben levő földjén bronztárgyakból álló, nagyobb — állítólag 16 kg súlyú — raktár leletet találtak. 81 A Kossuth Múzeumba került lelet 1944—45-ben, zömmel elpusztult. A megmaradt, régészeti gyűjteményrész 53
