Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

V. A város fejlődése a felszabadulás után - 1. Cegléd társadalmi, gazdasági története a felszabadulástól a fordulat évéig (Boőr László)

södés alapján aprózódás vagy gazdaságegyesítés, és 1948-ban már megkezdődött a gazdaságok szétiratása is. Mindenesetre tény, hogy 1949-re a 0—1 kh-as gazdaságok száma (amelyek voltaképpen nem is tekinthetők mezőgazdasági üzemeknek) jelentősen csökkent, és ugyanakkor emelkedett a kis- és középparaszti gazdaságok száma. A földreform következtében, illetve az 1948-ban már meginduló — a középbirtokok megszüntetését célzó — átírások következtében a nagyparaszti gazdaságok száma csökkent. így Cegléd város mezőgazdasági termelésének a zöme 1949-re már egyértelműen a közép- és kisparasztok kezébe ment át. Ha az 1949-ben gazdasággal rendelkezők 62,4%^át kitevő 0—5 holdak tulajdonosaihoz még hozzászámítjuk a 20,7%-ot kitevő (3717 fő az eltartottakkal együtt) mezőgazdasági munkásréteget, valamint az 5—10 holdas kisparaszti gazdaságok szőlővel és gyümölcsössel (nem rendelkező részét, akkor kiderül, hogy ezek együttes száma — az eltartottakkal együtt hozzávetőlegesen 14 200 fő, a mezőgazdasági népességnek majdnem 80%-a, a város össznépességének pedig a 37,4%-a.

128 ök azok az agrárproletárok, illetve törpebirtokosok, akiknek helyzete a felszabadulás előtti állapotukhoz képest rosszabbodott, mert a megélhetésüket biztosító munkaalkalmak száma — éppen a birtokviszonyok megváltozása és az üzemek háborús veszteségei következtében — csökkent (pl. az Unghváry-féle faiskola is elpusztult, amely korában több száz nincstelen mezőgazdasági munkásnak adott megélhetési lehetőséget, és a 100 holdon felüli gazdaságok sem kínáltak már annyi munkalehetőséget).

129 így 1948 végére, 1949 elejére Cegléd mezőgazdasági népességében két világosan elhatárolható réteg állt egymás mellett: az egyik a nincstelen mezőgazdasági munkás, a másik pedig a birtokosok rétege. A birtokos parasztság megint két rétegre oszlott: az egyik — különösen a kevés földet kapott újgazdák — a felszerelés, iga és vetőmag teljes hiányával küzdő törpegazdaságok — akik megélhetéséhez — hasonlóan a nincstelenekhez —, szintén egyéb jövedelmi forrásra volt szükség, a másik a kisüzemi gazdálkodás útján meginduló, önmagukat kizárólag a mezőgazdasági munkából eltartani képes kis- és középparasztok rétege.

130 A mezőgazdasági népesség döntő részének a kivezető utat a mezőgazdasági szövetkezetek létesítése jelentette: a nincstelen mezőgazdasági munkásnak birtokra és állandó munkaalkalomra, a súlyos nehézségekkel küzdő újbirtokosoknak gépekre, felszerelésre volt szüksége — amelyeket azonban saját gazdaságukban nem tudtak megszerezni és kellően kihasználni — végül a kis- és középparasztoknak termelésük biztonságára, szabad értékesítésére volt szüksége gazdaságuk fejlesztéséhez. A gépek, felszerelések közös felhasználásának igénye hozta létre már 1945. augusztus 26-án — elsősorban a földhözjuttatottakból — a Ceglédi Földművesszövetkezetet.

131 Ez azonban — éppen a rendelkezésre álló csekély felszerelés miatt — feladatát nem tudta betölteni. így a ceglédi földreformnak elsősorban a politikai jelentősége nagy: a felszabadulás után a legszélesebb néptömegeket igyekezett a népi demokratikus hatalom megszilárdításához megnyerni. A földreform nehézségei: kevés felosztható földterület sok igénylő között, a vesztett háború után az alapvető szerszámok, munkaeszközök, felszerelési tárgyak hiánya, ugyanakkor a mezőgazdasággal szemben megnövekedett követelmények mutatták, hogy a földreform addigi eredményein Cegléden is tovább kell lépni.